Nemzetközi Teniszszövetség

A Nemzetközi Teniszszövetség (közismert angol nevén International Tennis Federation, rövidítve: ITF) 210 ország vagy független terület[1] nemzeti szövetségének nemzetközi vezető testülete. Székhelye London, elnöke (2015-ben) az amerikai David Haggerty.[2][3]

Nemzetközi Teniszszövetség
Alapítva1913. március 1.
SzékhelyAnglia London
Tagság210 nemzeti szervezet
ElnökDavid Haggerty

é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″Koordináták: é. sz. 51° 27′ 32″, ny. h. 0° 15′ 19″
A Nemzetközi Teniszszövetség weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetközi Teniszszövetség témájú médiaállományokat.

Az ITF az 1913. március 1-jén Párizsban 12 nemzet képviselőinek részvételével alakult International Lawn Tennis Federation (ILTF) szervezet jogutódja. A névből 1977-ben törölték a Lawn szót.[4] A szervezet 1923-ban hozta létre első alapszabályát. Jelenleg érvényes Alapszabályzatát 2015-ben alkották meg.[5]

Hivatalos, évenként megjelenő kiadványa 1969–2001 között a World of Tennis, jelenleg a The ITF Year. A kiadvány az előző 12 hónap ITF által szervezett és felügyelt eseményeiről számol be.

Története

szerkesztés

1877, az első wimbledoni verseny megrendezését követően a tenisz egyre több országban vált népszerűvé. Amerikában 1881-ben rendezték meg a mai US Open, Párizsban 1891-ben a mai Roland Garros és Ausztráliában 1905-ben a mai Australian Open elődjét. Egyre több nemzeti szövetség alakult meg, köztük a Magyar Lawn Tenisz Szövetség is 1907-ben.[6] 1913-ban 15 ország nemzeti szövetségének képviselői elhatározták, hogy az egységes szabályok kialakítása, valamint a versenyek összehangolása érdekében nemzetközi szövetséget alapítanak. Az 1913. március 1-jei alakuló ülésen végül 12 ország képviselői jelentek meg, három nemzeti szövetség – bár előzetesen jelezték részvételüket – nem vett részt az ülésen. Az alapító szövetségek: Ausztrálázsia szervezete,[7] Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Oroszország, Dél-Afrika, Spanyolország, Svédország, Svájc. A szervezet neve International Lawn Tennis Federation (ILTF) lett.[8]

Az első ülésen döntöttek a szervezet alkotmányáról, elsődlegesen az amatőrizmus kérdéseire helyezve a hangsúlyt. Meghatározták a tenisz hivatalos nyelvét, amely az angol és a francia lett. Döntöttek arról, hogy a szervezet székhelye Párizs, és Nagy-Britannia jogot kapott arra, hogy „örök időkre” füves világbajnokságot rendezzen. Határozatot hoztak arról, hogy a Davis-kupa legyen a nemzeti csapatok egyetlen világversenye. Megválasztották az elnökséget: az első elnök a német dr. H. O. Behrens lett.[8]

A szervezetnek másfél év múlva az első világháború kitörése miatt fel kellett függesztenie a tevékenységét, és 1919-ben 10 nemzet részvételével folytatta munkáját. Az 1923-as rendes évi közgyűlésen fogadták el az amerikai teniszszövetség (USTA) belépését a szervezetbe, valamint a tenisz nemzetközi verseny- és játékszabályait, amelyek 1924. január 1-től léptek életbe. Ezen a közgyűlésen fogadták el azt, hogy egy világbajnokság helyett évente négy nagy nemzetközi torna rendezésére kerül sor. Ez a négy torna a ma is a legnagyobbaknak számító Grand Slam-tornák: az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open.[8]

Az ILTF 1934-ben hozott létre egy speciális bizottságot a profizmus és az amatőrizmus különbségeinek megvizsgálására, és meghatározták, hogy milyen mértékű költségtérítésig tartható fenn az amatőr státusz, ez az úgynevezett „nyolchetes szabály”, amely szerint egy amatőr játékos egy évben legfeljebb nyolc héten át kaphat költségtérítést.[8]

1939-ben a tagállamok száma 59-re nőtt. A második világháború kitörése miatt a szervezet központját áthelyezték Londonba, és azóta is ott van. A háború után az első közgyűlést 1946-ban tartották, amelyen 23 tagország vett részt. A teniszlabdára vonatkozó szabványt 1948-ban alkották. 1951-ben a nyolchetes szabályt 210 napra növelték. 1963-ban, az ILTF megalapításának 50. évfordulóján született döntés a Federation-kupa (Fed-kupa) nemzetközi női csapatverseny indításáról, amely a férfiak számára 1900 óta már létező Davis-kupa versenyének megfelelő női csapatverseny.[8]

Az ILTF 1968. március 30-i rendkívüli közgyűlése történelmi jelentőségű. Ezen a közgyűlésen 47 nemzeti szövetség képviselője elfogadta, hogy bármely játékos, legyen az profi vagy amatőr, bármely ILTF által szervezett versenyen elindulhat. Ezzel vette kezdetét az „open era”. Az ILTF elfogadta a Grand Prix-versenyek szponzorálását, ezzel biztosítva, hogy a játékosok nyíltan és legálisan pénzdíjazásban részesüljenek.[8]

1970-ben kísérletképpen vezették be a rövidített játszmát (tie-break), amelyet 1974-től a pontszámítás alternatív lehetőségeként engednek meg a nemzetközi tornákon, és 1989-től a Davis-kupa mérkőzésein is kötelező az alkalmazása. A televíziós közvetítések miatt kétéves kísérleti időszak után 1972-ben elfogadták a sárga labdák használatát. A fehér labdák továbbra is használhatók maradtak. 1975-ben megalkották a Magatartási Kódexet a férfi versenyzők számára.[8]

1977-ben, 100 évvel az első wimbledoni verseny után, a nemzetközi szövetség úgy döntött, hogy nevéből elhagyja a füves pályára utaló „lawn” szót, és ettől kezdve a neve International Tennis Federation. 1978-ban avatták az első világbajnokokat Chris Evert és Björn Borg személyében. 1988-ban, 64 év szünet után, az ITF megalakulásának 75. évfordulóján a tenisz visszakerült a nyári olimpiai játékok programjába. Hároméves kipróbálás után 2006-ban Perthben a Hopman-kupán alkalmazták először az elektronikus vonalellenőrző rendszert, amelynek később a Sólyomszem nevet adták.[8]

2013-ban, az ITF megalakulásának 100. évfordulóján 210 nemzeti szövetség képviselői gyűltek össze a jubileumi közgyűlésen. Az ITF március 4-ét a tenisz világnapjának nyilvánította.[8]

Az ITF elnökei

szerkesztés

Az ITF eddigi elnökei a megválasztás éve szerint:[9]

  • 1913 :  GER Hans Behrens
  • 1914 :  FRA Henri Wallet
  • 1919 :  BEL Paul de Borman
  • 1920 :  SUI Charles Barde
  • 1921 :  BEL Paul de Borman
  • 1922 :  RSA E. Clarke
  • 1923 :  GBR A. E. M. Taylor
  • 1924 :  FRA Henri Wallet
  • 1925 :  GBR John Flavelle
  • 1926 :  FRA M. Rances
  • 1927 :  SUI Charles Barde
  • 1928 :  BEL Paul de Borman
  • 1929 :  SUI Charles Barde
  • 1930 :  FRA M. Rances
  • 1932 :  GER Hans Behrens
  • 1933 :  BEL Paul de Borman
  • 1934 :  USA L. J. Carruthers
  • 1935 :  ITA G. Uzielli
  • 1936 :  SUI Charles Barde
  • 1937 :  BEL Paul de Borman
  • 1938 :  GER Hans Behrens
  • 1938 :  FRA Pierre Gillou
  • 1939 :  SUI Charles Barde
  • 1946 :  BEL Paul de Borman
  • 1947 :  FRA Pierre Gillou
  • 1948 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1949 :  USA R. B. Kingman
  • 1950 :  AUS R. H. Youdale
  • 1951 :  NED D. Croll
  • 1952 :  SUI Charles Barde
  • 1953 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1954 :  USA R. B. Kingman
  • 1955 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1956 :  AUS R. H. Youdale
  • 1957 :  CAN R. N. Watt
  • 1958 :  SUI Charles Barde
  • 1959 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1961 :  FRA Jean Borotra
  • 1961 :  AUS R. H. Youdale
  • 1962 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1963 :  GBR J. Eaton Griffith
  • 1965 :  BRA P. da Silva Costa
  • 1967 :  ITA Giorgio De Stefani
  • 1969 :  AUS B. A. Barnett
  • 1971 :  DEN A. Heyman
  • 1974 :  USA W. E. Elcock
  • 1975 :  GBR D. N. Hartwick
  • 1977 :  FRA Philippe Chatrier
  • 1991 :  AUS Brian Tobin
  • 1999 :  ITA Francesco Ricci Bitti
  • 2015 :  USA David Haggerty

Szervezeti felépítése

szerkesztés

Az ITF legmagasabb szintű döntéshozó testülete az évente összeülő Közgyűlés (Annual General Meeting, AGM), amelynek résztvevői az ITF-tag nemzeti szövetségek képviselői. A közgyűlés választja 4 évre az ITF elnökét és igazgatótanácsának tagjait. A 2015. szeptemberi tisztújító választáson az ITF elnöke az amerikai David Haggerty lett.[10] Az elnök munkáját 3 alelnök és 10 tagú igazgatótanács segíti. [11]

Az ITF szerepe

szerkesztés

Az ITF irányítja és felügyeli a hat regionális szervezetén keresztül a több, mint 200 nemzeti szövetség munkáját. Meghatározza a szabályokat, beleértve a pálya és az eszközök szabványait, és felügyeli az antidopping, valamint az antikorrupciós program végrehajtását.[12]

Az ITF szervezi a három nagy nemzetközi csapatverseny, a férfiak Davis-kupa, a nők Fed-kupa és a vegyes csapatok részére kiírt Hopman-kupa versenyeit. Felügyeli a Grand Slam-tornáknak nevezett négy legnagyobb nemzetközi verseny, az Australian Open, a Roland Garros, a wimbledoni teniszverseny és a US Open versenyeit. Az ATP és a WTA magasabb díjazású versenyeinek kiegészítéseként versenyeket szervez az alacsonyabb ranglistahelyezéssel rendelkezők, valamint a fiatalok számára. Az ITF szervezésében zajlanak a 18 év alattiak különböző korosztályai, valamint a szeniorok és a kerekesszékes versenyzők számára rendezett versenyek.[13] Az ITF a 13–18 éves korosztály számára nemzetközi junior versenyeket (Junior Circuit) szervez. Az ifjúsági korúak 14 éves kortól indulhatnak a már pénzdíjas Pro Circuit versenyeken. A világranglista-helyezéseknek megfelelően lehet nevezni a 10 000–50 000 dollár közötti összdíjazású Futures versenyekre (a ranglista 250. helyétől lefelé), valamint az 50 000–100 000 dollár közötti összdíjazású Challenger-versenyekre (általában a ranglista 71–400. helyezettjei).[14][15] Az ifjúsági korosztály számára rendeznek egyéni és csapat Európa- és világbajnokságokat is. A Grand Slam-tornák mindegyikén megrendezik a junior egyéni és páros versenyeket is.[16]

2019-től a junior és a kezdő teniszezők részére új ITF-pontverseny kiírására került sor. E pontversenyben a junior A–5 kategória, a nőknél és a férfiaknál az ITF 15.000, valamint a férfiaknál a 25.000 dollár összdíjazású versenyein elért pontokat számítják be. Az "ITF World Tennis Tour" néven futó versenyek száma 2019-ben mintegy 1600. E versenyek mellett az ITF továbbra is szervezi a nők 60.000, 80.000 és 100.000 dollár összdíjazású versenyeit, ezek eredményeit a WTA-pontversenyébe számítják be.[17]

A versenyek szervezése mellett az ITF évente 4 millió dollárt fordít a tenisz továbbfejlesztésére[18] és népszerűsítésére, amelyhez felhasználja a televíziócsatornákat, valamint a változatos PR- és marketingeszközöket és a szponzorálás nyújtotta lehetőségeket. Az ITF weboldala segítségével a világ minden tájára eljuttatja az egyes versenyek eredményeit, a játékosokkal és a versenyekkel kapcsolatos információkat.[19]

ITF ranglistapontok

szerkesztés

2019-től az ITF World Tennis Tour versenysorozat keretében szerezhető pontok az alábbiak. Ezek a pontok nem számítanak bele az ATP-, illetve WTA-pontversenybe. Kivétel ez alól a férfiak 25.000 dolláros tornáin elért eredmények után járó pontszám, amely a táblázatban zárójelben található.[20]

MegnevezésGyDEDND1632Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $25,000+H225(5)135(3)67(1)279041
ITF $25,000150(3)90(1)45186031
ITF $15,000+H1509045186031
ITF $15,0001006030124021

A férfiaknál a fentieken kívül az ATP Challenger Tour selejtezőjéből feljutó versenyző 30 ITF-ranglistapontot kap.

MegnevezésGyDEDND1632Selejtezőt
nyerő
Selejtező
döntőse
ITF-ranglistapontok
ITF $15,000+H1509045186031
ITF $15,0001006030124021

Az ITF világbajnoki címe

szerkesztés

Az ITF 1978 óta minden naptári évben világbajnoki címet adományoz annak a versenyzőnek, aki az év folyamán a Grand Slam-tornákon, az ITF által felügyelt nagy nemzetközi tornákon, a Davis-kupa-, illetve a Fed-kupa-mérkőzéseken összességében a legjobb eredményt érte el.[21] Ez a cím független az év végi ATP- és WTA-ranglistaeredménytől, illetve az ATP World Tour Finals és a WTA Finals végeredményétől.

Felnőtt bajnokok

szerkesztés

Az eddigi győztesek:[22][23]

ÉvFérfi egyéniNői egyéniFérfi párosNői páros
1978 Björn Borg Chris Evert
1979 Martina Navratilova
1980 Chris Evert-Lloyd
1981 John McEnroe
1982 Jimmy Connors Martina Navratilova
1983 John McEnroe
1984
1985 Ivan Lendl
1986
1987 Steffi Graf
1988 Mats Wilander
1989 Boris Becker
1990 Ivan Lendl
1991 Stefan Edberg Szeles Mónika
1992 Jim Courier
1993 Pete Sampras Steffi Graf
1994 Arantxa Sánchez Vicario
1995 Steffi Graf
1996 Todd Woodbridge &
Mark Woodforde
Lindsay Davenport &
Mary Joe Fernández
1997 Martina Hingis Lindsay Davenport &
Jana Novotná
1998 Lindsay Davenport Jacco Eltingh &
Paul Haarhuis
Lindsay Davenport &
Natallja Zverava
1999 Andre Agassi Martina Hingis Mahes Bhúpati &
Lijendar Pedzs
Martina Hingis &
Anna Kurnyikova
2000 Gustavo Kuerten Todd Woodbridge &
Mark Woodforde
Julie Halard-Decugis &
Szugijama Ai
2001 Lleyton Hewitt Jennifer Capriati Jonas Björkman &
Todd Woodbridge
Lisa Raymond &
Rennae Stubbs
2002 Serena Williams Daniel Nestor &
Mark Knowles
Virginia Ruano Pascual &
Paola Suárez
2003 Andy Roddick Justine Henin-Hardenne Bob Bryan &
Mike Bryan
2004 Roger Federer Anasztaszija Miszkina
2005 Kim Clijsters Lisa Raymond &
Samantha Stosur
2006 Justine Henin
2007 Cara Black &
Liezel Huber
2008 Rafael Nadal Jelena Janković Daniel Nestor &
Nenad Zimonjić
2009 Roger Federer Serena Williams Bob Bryan &
Mike Bryan
Serena Williams &
Venus Williams
2010 Rafael Nadal Caroline Wozniacki Gisela Dulko &
Flavia Pennetta
2011 Novak Đoković Petra Kvitová Květa Peschke &
Katarina Srebotnik
2012 Serena Williams Sara Errani &
Roberta Vinci
2013
2014
2015 Jean-Julien Rojer &
Horia Tecau
Martina Hingis &
Szánija Mirza
2016 Andy Murray Angelique Kerber Jamie Murray &
Bruno Soares
Caroline Garcia &
Kristina Mladenovic
2017 Rafael Nadal Garbiñe Muguruza Łukasz Kubot &
Marcelo Melo
Martina Hingis &
Csan Jung-zsan
2018 Novak Đoković Simona Halep Mike Bryan &
Jack Sock
Barbora Krejčíková &
Kateřina Siniaková

Junior bajnokok

szerkesztés

Az ITF junior világbajnoki címét elnyert versenyzők:[24]

ÉvEgyéni (1978–2003)Páros (1982–2003)
FiúkLányokFiúkLányok
1978 Ivan Lendl Hana Mandlíková
1979 Raúl Viver Mary-Lou Piatek
1980 Thierry Tulasne Susan Mascarin
1981 Pat Cash Zina Garrison
1982 Guy Forget Gretchen Rush Fernando Pérez Beth Herr
1983 Stefan Edberg Pascale Paradis Mark Kratzmann Larisa Savchenko
1984 Mark Kratzmann Gabriela Sabatini Agustín Moreno Mercedes Paz
1985 Claudio Pistolesi Laura Garrone Petr Korda

Cyril Suk

Mariana Perez-Roldan

Patricia Tarabini

1986 Javier Sánchez Patricia Tarabini Tomás Carbonell Leila Meskhi
1987 Jason Stoltenberg Natallja Zverava Jason Stoltenberg Natalia Medvedeva
1988 Nicolas Pereira Cristina Tessi David Rikl

Tomáš Anzari

Jo-Anne Faull
1989 Nicklas Kulti Florencia Labat Wayne Ferreira Andrea Strnadová
1990 Andrea Gaudenzi Karina Habšudová Marten Renström Karina Habšudová
1991 Thomas Enqvist Zdeňka Málková Karim Alami Nancy Feber
Eva Martincová
1992 Brian Dunn Rossana de los Ríos Enrique Abaroa Laurence Courtois
1993 Marcelo Ríos Nino Louarsabishvili Steven Downs Cristina Moros
1994 Federico Browne Martina Hingis Benjamin Ellwood Martina Nedelkova
1995 Mariano Zabaleta Anna Kurnyikova Kepler Orellana Ludmila Varmužová
1996 Sébastien Grosjean Amélie Mauresmo Sébastien Grosjean Jitka Schönfeldová

Michaela Paštiková

1997 Arnaud Di Pasquale Cara Black Nicolás Massú Irina Selyutina

Cara Black

1998 Roger Federer Jelena Dokić José de Armas Eva Dyrberg
1999 Kristian Pless Lina Krasznorutszkaja Julien Benneteau

Nicolas Mahut

Daniela Bedáňová
2000 Andy Roddick María Emilia Salerni Lee Childs

James Nelson

María Emilia Salerni
2001 Gilles Müller Szvetlana Kuznyecova Bruno Echagaray

Santiago González

Petra Cetkovská
2002 Richard Gasquet Barbora Strýcová Florin Mergea

Horia Tecău

Elke Clijsters
2003 Márkosz Pagdatísz Kirsten Flipkens Scott Oudsema Andrea Hlaváčková
Kombinált ranglista (2004-től)
ÉvFiúkLányok
2004 Gaël Monfils Michaëlla Krajicek
2005 Donald Young Viktorija Azaranka
2006 Thiemo de Bakker Anasztaszija Pavljucsenkova
2007 Ričardas Berankis Urszula Radwańska
2008 Jang Cung-hua Noppawan Lertcheewakarn
2009 Daniel Berta Kristina Mladenovic
2010 Juan Sebastián Gómez Daria Gavrilova
2011 Jiří Veselý Irina Hromacsova
2012 Filip Peliwo Taylor Townsend
2013 Alexander Zverev Belinda Bencic
2014 Andrej Rubljov Catherine "CiCi" Bellis
2015 Taylor Fritz Gálfi Dalma
2016 Miomir Kecmanović Anasztaszija Potapova
2017 Axel Geller Whitney Osuigwe
2018 Tseng Chun-hsin Clara Burel

Jegyzetek

szerkesztés
  1. Member National Associations (angol nyelven). International Tennis Federation, 2012. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Structure (angol nyelven). International Tennis Federation. [2015. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. David Haggerty elected ITF President (angol nyelven). International Tennis Federation, 2015. szeptember 25. [2021. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  4. About the ITF – History of Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. [2010. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  5. Memorandum Articles of Association and Bye-laws of ITF LIMITED Trading as the International Tennis (angol nyelven). International Tennis Federation. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  6. A Magyar Tenisz Szövetség története (részlet). Magyar Tenisz Szövetség, 2005. július 19. [2016. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
  7. Ausztrália és Új-Zéland
  8. a b c d e f g h i ItfHistory History
  9. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  10. Christopher Clarey: David Haggerty of U.S. Will Lead International Tennis Federation (angol nyelven). The New York Times Company, 2015. szeptember 25. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  11. ItfHistory Structure
  12. ItfHistory Role – Administration and Regulation
  13. About the ITF – Role (angol nyelven). ITF. [2015. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  14. teniszakademia ITF és ATP teniszversenyek rendszere
  15. teniszakademia Profi teniszversenyek pénzdíjai
  16. ItfHistory Role – Organising international competitions
  17. ITF World Tennis Tour (angol nyelven). ITF. [2019. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  18. ItfHistory Developing the game
  19. ItfHistory Promoting the game
  20. Points Tables (angol nyelven). ITF. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
  21. ITF Constitution (angol nyelven). ITF. [2015. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  22. Férfiak: World Champions - Men (angol nyelven). ITF. [2015. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  23. Nők: World Champions - Women (angol nyelven). ITF. [2017. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  24. World Champions - Juniors (angol nyelven). ITF. [2015. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 16.)

Források

szerkesztés