Gérard Depardieu

Apja, René Depardieu karosszérialakatos volt, anyja, Lilette háztartásbeli. A fiatal Gérard – öt testvérével együtt – szerény anyagi körülmények között nevelkedett. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta – sokszor akadt dolga a rendőrséggel. Önéletrajzában azt írja ezekről az időkről, hogy homoszexuális férfiaknak prostituálta magát és hullákat ásott ki, hogy az így megszerzett ékszerekkel jusson pénzhez.^[14] Színészi pályájának kezdete sok tekintetben tipikus. Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Az ifjú azonnal átadta magát ennek az új passziónak. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Magánélete sem alakult felhőtlenül. Feleségétől húszévi házasság után, 1992-ben különköltözött, majd 1996-ban elvált. Két gyerekük született: Guillaume (1971–2008) és Julie, mindketten színészi pályára léptek. Depardieu-nek 1992-ben házasságon kívül született Karine Sylla modell-színésznőtől egy kislánya, Roxane.

Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Coluche, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. A többiekhez hasonlóan ő is gyors népszerűségre tett szert, a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez.

1970-ben Michel Audiard egy kisebb szerepet bízott rá a Le cri du cormoran le soir au-dessus des jonques című filmben. Az igazi áttörést 1974-ben Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára, amelyben a nagyközönség Miou-Miou és Patrick Dewaere oldalán fedezhette fel. 1975-ben sikerült megszabadulnia a huligán-csirkefogó szerepkörtől, miután sikert aratott Jacques Rouffio Sept morts sur ordonnance című filmjében. Ezt követően nagy olasz rendezőkkel dolgozott: Bernardo Bertolucci (Huszadik század), illetve Marco Ferreri (Szia, majom!). Depardieu mindenkit lenyűgözött azzal, hogy rendkívüli könnyedséggel váltott az egymástól olyannyira különböző világoktól, mint amilyenek Marguerite Duras A kamion (1977), vagy Claude Zidi Fürkész felügyelő (1980) című filmjeiben találhatók.

Miközben hű marad Bertrand Blier rendezőhöz (Estélyi ruha, Túl szép hozzád)), Gérard Depardieu – vigyázva arra, nehogy beskatulyázzák – más francia művészfilm-rendezőkkel is szélesítette repertoárját:

• Maurice Pialat négy filmet forgatott vele, közülük a legjelentősebbek a Zsaruszerelem és a A Sátán árnyékában, mely utóbbiért 1985-ben megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon;
• Alain Resnais, kísérletező rendező kísérleti nyúlnak használja az Amerikai nagybácsim című filmben;
• François Truffaut ez idő tájt a szenvedélyes szerelmes szerepét osztotta rá: a Szomszéd szeretők és Az utolsó metró filmjeiben, amely utóbbi hatalmas kasszasikert hozott, Depardieu pedig 1981-ben elnyerte vele a legjobb színésznek járó César-díjat;
• Francis Veber ugyanekkor francia buddy movie típusú komédiákban szerepelteti, tandemben Pierre Richard-ral: Balfácán (1981), Balekok (1983) és Négybalkezes (1986).

Miután hírneve nőttön-nőtt, Hollywood is szerepeket ajánlott neki, például 1990-ben Peter Weir Zöld kártya című filmjében Andie MacDowell-, vagy 2000-ben a 102 kiskutya c. filmben, Glenn Close oldalán.

Gérard Depardieu-t egy sor kosztümös filmekben is láthatjuk, melyekben történelmi, vagy a francia irodalomból ismert személyeket alakít:

• Daniel Vigne Martin Guerre visszatér (1982) című filmjének főszerepe kétségkívül ízlésére való volt;
• Jean de Florette szerepe Claude Berri A paradicsom… című filmjében, melyben együtt játszott feleségével, Élisabeth-tel;
• Rodin szerepe Bruno Nuytten Camille Claudel című filmjében;
• Jean-Paul Rappeneau Cyrano de Bergerac (1990) című filmjének főszerepe, melyért ismételten César-díjat kapott, a film pedig – meghódítva mind a kritikusokat, mind a nagyközönséget – Arany Pálmát nyert Cannes-ban, majd Oscar-díjra jelölték;
• Kolumbusz Kristóf Ridley Scott 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmjében;
• Porthos a Vasálarcos című filmben (1998).
• Marin Marais szerepe, melyet fiával, Guillaume-mal az oldalán játszott Alain Corneau Minden áldott reggel című filmjében, 1991-ben.
• Eugène-François Vidocq Pitof Vidocq című 2001-es fantázia-kalandfilmjében.

1993-ban, Jean-Luc Godard ajándékozta meg a Balszerencsémre című filmmel. Sikerét olyan nagyszerű alkotásokkal növelte, mint Claude Zidi-től az Astérix és Obélix, Francis Vebertől az Addig jár a korsó a kútra… vagy a Pofa be!. Mivel a nagyjátékfilmek egyre kevesebb kihívást jelentettek számára, tévéfilmekben kezdett játszani. 2004-ben a kritika nagyra értékelte a megfáradt zsaruként nyújtott alakítását a 36 – Harminchat című filmben. A francia filmjátszás oszlopos tagja, olyan rendkívüli színésznők mellé hívják játszani, mint Isabelle Adjani (Bon voyage 2003-ban), vagy Catherine Deneuve (Változó idők 2004-ben).

1999-ben, az Astérix és Obélix forgatása közben elszenvedett motorbaleset miatt kórházba került. Komoly vitát kavart, amikor a baleset után fülvédővel lépett színpadra.

1992-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének elnöke volt.

Kiváló borszakértő, ő maga is termel a Loire-menti szőlészetében. Fogyasztani is szereti a bort: többször kapták ittas vezetésen, 1990-ben 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Két étterem tulajdonosa Párizsban.

Egy alkalommal, mikor értesítették róla, hogy Medgyessy Péter – aki akkor Magyarország miniszterelnöke volt – éppen egyik éttermének vendége, mindent félrerakva sietett oda, hogy személyesen üdvözölje Medgyessyt.

Gérard Depardieu erősen vallásosnak mondja magát, különösen csodálja Hippói Szent Ágostont. 2000-ben, a művészek jubileuma során találkozott II. János Pál pápával, amikor éppen a hippoi püspök emlékét idézték fel. Paul Poupard bíboros javasolta, készítsen filmet e szent életéről.

Az egykori Chanel-modellből színésznővé avanzsált Carole Bouquet-vel folytatott hét évnyi románc után, 2004-től Clémentine Igou-val, egy Harvardon végzett fiatal amerikai regényírónővel él együtt, aki egyben egy toszkánai szőlészet marketingfelelőse.

A francia Le Figaro napilap éves besorolása szerint 2005-ben Gérard Depardieu volt a legjobban fizetett színész: összesen 3,2 millió euró, azaz filmenként mintegy 800 000 euró bevételt könyvelhetett el. 2004-ben, nagyjából hasonló bevétel (3,35 millió) mellett, ugyanezen rangsorban harmadik volt.

Fia, Guillaume 2008. október 13-án meghalt, a hivatalos jelentés szerint hirtelen fellépő, vírusos tüdőgyulladás következtében.^[15][16]

Állandó magyar szinkronja Helyey László volt.

Depardieu 2012-ben élesen bírálta François Hollande elnök adópolitikáját, amelynek része volt egy végül be nem vezetett 75 százalékos személyijövedelemadó-sáv az egymillió euró feletti jövedelmekre. Depardieu szerint Hollande adókoncepciója bünteti a sikert, az alkotást és a tehetséget, és kijelentette, inkább feladja francia állampolgárságát és külföldre költözik, mint hogy a szerinte igazságtalanul magas adót megfizesse. Új lakhelyéül először Belgium jött szóba, de azután Putyin elnök közbenjárására 2013. január 3-án orosz állampolgárságot kapott. Oroszországban egysávos, 13 százalékos jövedelemadó van. A döntést követően Depardieu nagyszerű demokráciának nevezte Oroszországot, és kijelentette, hogy szereti az országot, annak népét, történelmét, íróit, kultúráját és intelligenciáját.^[17] Orosz neve Жерар Реневич Депардьё (Zserar Renevics Gyepargyjo). 2022 árprilisában Déperdieu, aki addig Putyin támogatójának számított, élesen elítélte az Ukrajna elleni agressziót, és elfordult Putyintól, kijelentve, hogy "Az orosz nép nem felelős az olyan vezetőinek az elfogadhatatlan őrült eltévelyedéseiért, mint amilyen Vlagyimir Putyin."^[18]

2015 júliusában, több más hírességgel együtt felkerült az ukrán kulturális minisztérium által készített, nemkívánatos személyek nevét tartalmazó feketelistára.^[19] 2016 augusztusában róla elnevezett kulturális és moziközpontot avatott fel az oroszországi Mordvinföld fővárosában, Szaranszkban. Depardieu lakosként és vállalkozóként is hivatalosan be van jegyezve a városba.^[20]

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Gérard Depardieu témában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Depardieu témájú médiaállományokat.

• 1973 – Párizs városának "Gérard Philipe Nagydíja";
• 1981 – Az amerikai kritikusok szövetsége az év legjobb színészének választotta
• 1981: – A legjobb színésznek járó César-díj Az utolsó metró című film főszerepéért;
• 1983 – A kanadai média díja (A.C.I.C. díj) összes alakítása és filmes karrierje elismeréseként
• 1985 – A Francia Nemzeti Érdemrend lovagja
• 1989 – Fellowship Award (British Film Institute)
• 1990 – Az amerikai filmkritika az 1980-90-es évek legjobb külföldi színészének nevezte.
• 1990: – Az 1990-es cannes-i filmfesztivál legjobb férfi alakítás díja a Cyrano de Bergerac főszerepéért.
• 1990 – Oscar-díj-jelölés Cyrano de Bergerac alakjának megformálásáért.
• 1991: – A a legjobb színésznek járó Golden Globe-díj a Zöld kártya főszerepéért.
• 1991: – A legjobb színésznek járó César-díj a Cyrano de Bergerac főszerepéért.
• 1996 – a Francia Becsületrend lovagja.
• 1997 – Filmes karrierjének egészéért Arany Oroszlán Életműdíj az 54. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint Rudolph Valentino Award XXIV.
• 2011 – Filmes karrierjének egészéért Lumière-díj

• Portraits – Gérard Depardieu, niveau 3 – Szerző: Jacques Billardière – Edition Hachette (1993) ISBN 2-01-020316-X (franciául)
• Lettres volées – Szerző: Gérard Depardieu – Editions Livre de Poche (1998) ISBN 2-253-05232-9 (franciául)
• Gérard Depardieu – Szerző: Olivier Dazat – Edition Seghers (1999) ISBN 2-232-10125-8 (franciául)
• Gérard Depardieu. 25 ans de cinéma – Szerző: Michel Mahéo – Edition Fayard (2000) ISBN 2-8289-0603-5 (franciául)
• Titkos leveleim (eredeti címe: Lettres volées) – Szerző: Gérard Depardieu – Edition Solar (2001) ISBN 963-9368-07-5 (magyarul)
• Vivant ! – Beszélgetés Laurent Neumann-nal – Edition Plon (2004) ISBN 2-290-34743-4 (franciául)
• Kösz, megvagyok… (eredeti címe: Vivant !) – Beszélgetés Laurent Neumann-nal – Kiadó: Új Stúdió Libri Kft. (2004) ISBN 978-963-217-047-3 (magyarul)
• Lire Saint Augustin – Szerzők: André Mandouze és Gérard Depardieu – Edition Desclée de Brouwer (2004) ISBN 2-220-05503-5 (franciául)
• Gérard Depardieu : Voleur d'âmes – Szerzők: Caroline Réali és Annie Réval – Edition France-Empire (2004) ISBN 2-7048-0986-0 (franciául)
• Ma cuisine – Szerző: Gérard Depardieu – Edition Solar (2005) ISBN 2-263-03868-X (franciául)
• Gérard Depardieu – Szerző: Roberto Chiesi – Edition Gremese (2005) ISBN 2-232-10125-8 (franciául)
• L'insoumis – Szerző: Bernard Violet – Edition Fayard (2006) ISBN 2-213-61678-7 (franciául)

• Titkos leveleim; ford. Szentgyörgyi Rita; Jokerex, Bp., 2001
• Gerard Depardieu–Laurent Neumann: Kösz, megvagyok...; ford. Pacskovszky Zsolt; Studio Libri Könyvműhely, Bp., 2004
• Az én szakácskönyvem; fotó Nicolas Bruant, szöveg Karen Howes, ford. Kókai Sándorné; Hajja, Debrecen, 2008
• Ez már csak így volt; közrem. Lionel Duroy, ford. Burján Monika; Könyvmolyképző, Szeged, 2015

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Gérard Depardieu című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Bradányi Iván: Depardieu; Szeki Graf, Bp., 1999
• Guillaume Depardieu: Ezerrel. Marc-Olivier Fogiel interjúregénye a világsztár megzabolázhatatlan fiával; Ab Ovo, Bp., 2005

• Gérard Depardieu a Facebookon
• Gérard Depardieu a PORT.hu-n (magyarul)
• Gérard Depardieu az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Gérard Depardieu az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Gérard Depardieu a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Gérard Depardieu az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Gérard Depardieu Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. január 18.)
• Gérard Depardieu (evene.fr)
• Gérard Depardieu hivatalos lapj (Webarchive)