1976-os Eurovíziós Dalfesztivál

Egy év kihagyás után visszatért Görögország, míg Ausztria három kihagyott verseny után csatlakozott ismét.

Visszalépett Málta, Svédország és Törökország. Málta egészen az 1991-es Eurovíziós Dalfesztiválig nem tért vissza. Az előző év házigazdája Svédország pedig azért lépett vissza, mert pénzügyileg nagyon megviselte őket a rendezés. Ezután vezették be azt a szabályt, hogy mindegyik részt vevő országnak kellett fizetnie egy bizonyos összeget, hogy ne legyen akkora teher a verseny lebonyolítása a rendező ország számára.^[1]

Másodszor vett részt a versenyen a svájci trió Peter, Sue & Marc, a holland Sandra Reemer és a finn Fredi, míg a norvég Anne-Karine Strøm már harmadszor versenyzett. 1973-ban hetedik lett, majd 1974-ben utolsó volt, akárcsak ebben az évben. Ő az egyetlen énekes, aki kétszer is az utolsó helyen végzett.

Liechtenstein 1969 után ismét szeretett volna csatlakozni a versenyhez, viszont ez ekkor sem valósulhatott meg. Az okok ugyanazok voltak, mint hét évvel korábban: az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval. De a nyelvhasználatot korlátozó szabály nem volt érvényben, így ha debütálhattak volna, egy angol nyelvű dal lett volna az indulójuk: Biggi Bachman "Little Cowboy" című dala.

Nyugat-Németországot eredetileg Tony Marshall képviselte volna "Der Star" című dalával, de később kiderült, hogy ezt a dalt a nemzeti döntő előtt előadták már, ami szabálytalan, ezért Marshallt kizárták, helyette a 2. helyezett Les Humphries Singers utazhatott Hágába, ahol végül tizenötödikek lettek.

Először fordult elő, hogy egy korábbi versenyző volt az est házigazdája. Corry Brokken háromszor képviselte Hollandiát, 1956-ban, 1957-ben és 1958-ban. 1957-ben megnyerte a versenyt, 1958-ban pedig utolsó volt. Az 1956-os verseny eredményei sohasem kerültek nyilvánosságra, így nem lehet tudni, hányadik helyezett lett abban az évben.

A görög dal okozott némi konfliktust, mivel Észak-Ciprus török megszállásáról szólt a dal.^[2] Ez volt az oka, hogy az előző évben Görögország távol maradt a versenytől, melyen Törökország először vett részt.

A holland szervezők ismét néhány újítással próbálkoztak. Első alkalommal történt meg, hogy az úgy nevezett green roomban – a terem, ahol az énekesek tartózkodnak a szavazás alatt – a verseny alatt több résztvevő is interjút adott. Ezt a későbbi években is megismételték. Ezenkívül mindegyik dal elhangzása után egy-egy virágcsokorral köszöntötték az énekeseket: ez azonban többször nem fordult elő.

A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendben hirdették ki a pontokat. Ennek hibája az volt, hogy így nehezen volt követhető, mely pontok vannak még hátra. A francia szóvivő senkinek nem adott 4 pontot, és ezt akkor senki nem vette észre, csak a verseny után lett kijavítva. A 4 pontot Jugoszlávia kapta, akik ezzel elkerültek az utolsó helyről.^[3]

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt: az Egyesült Királyság volt az első szavazó, míg Jugoszlávia az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első zsűri pontjai után Svájc állt az élen, ezt követően Franciaország volt az első. Pontosan a szavazás felénél, a görög zsűri pontjainak kihirdetése után vette át a vezetést az Egyesült Királyság, amely ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal hét zsűritől – svájci, izraeli, belga, norvég, görög, spanyol, portugál – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, három pontot, az ír zsűri adta, ami a két ország közelsége miatt okozott némi derültséget a helyszínen.

A szavazás során a brit és a francia dal kiemelkedett a mezőnyből, és több rekordot is felállítottak. A kiosztott tizennyolc "12 pont"-ból tizenkettőn e két dal osztozott, illetve mindkettő dal mindegyik zsűritől kapott pontot.

Az Egyesült Királyságnak ez volt a harmadik győzelme.

Érdekesség, hogy a műsorvezetőnő, Corry Brokken egy hibát vétett a szavazás során: az olasz pontok kihirdetésénél Franciaország hat pontot kapott, és ezután franciául azt mondta, hogy "Franciaország, hat pont", majd angolul "Franciaország, öt pont", de ezt rögtön ki is javította.

A Wikimédia Commons tartalmaz 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.

• YouTube videó: Az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál