1971-es Eurovíziós Dalfesztivál

Málta először vett részt a versenyen, és az utolsó helyen végzett.

Visszatértek az 1970-es Eurovíziós Dalfesztivált bojkottáló országok is, így ismét tizennyolc dal alkotta a verseny mezőnyét.

A német énekesnő, Katja Ebstein 1970 után sorozatban másodszor képviselte hazáját, és akárcsak egy évvel korábban, ismét a harmadik helyen végzett. 1963 után másodszor versenyzett a belga Jacques Raymond is.

Először képviselte Svájcot Peter, Sue & Marc, akik később még háromszor versenyeztek: 1976-ban, 1979-ben és 1981-ben. Érdekesség, hogy mind a négy alkalommal más nyelven énekeltek, ebben az évben franciául.

A fellépők között volt egy későbbi győztes is: a norvég Hanne Krogh ekkor mindössze tizenöt éves volt, Lykken er... című dala az utolsó előtti helyen zárt. Tizennégy évvel később, az 1985-ös Eurovíziós Dalfesztiválon Norvégia első győzelmét aratta a Bobbysocks duó egyik tagjaként.

A brit műsorszolgáltató, vagyis a BBC aggodalmát fejezte ki az ír közönség várható reakciójával kapcsolatban, az északír konfliktus miatt. Ezért szándékosan egy olyan északír énekesnőt, Clodagh Rodgerst választották indulóként, aki Írországban és az Egyesült Királyságban egyaránt ismert volt. Rodgers állítása szerint halálos fenyegetést kapott az IRA-tól amiért az Egyesült Királyságot képviselte.

A korábbi szabályt, amely szerint csak szólóénekesek vagy duettek szerepelhettek eltörölték. Az új szabály lehetővé tette, hogy legfeljebb hattagú együttesek is résztvegyenek. Hivatalosan a dalverseny első együttese a svéd Family Four volt.^[1]

Ebben az évben első alkalommal tették kötelezővé, hogy az egyes műsorszolgáltatók készítsenek videót a nevezett dalukhoz, lehetővé téve, hogy a verseny napja előtt is be lehessen mutatni a dalokat a televízióban. Ez a szabály a későbbi versenyeken is érvényes volt. A belga dal videójában a nemzeti döntőt megnyerő Nicole és Hugo szerepelt, azonban néhány nappal azelőtt, hogy Dublinba utaztak volna, az énekesnő betegsége miatt visszalépni kényszerültek. Dalukat a belga televízió felkérésére Lily Castel és Jacques Raymond adta elő a verseny színpadán. Nicole és Hugo 1973-ban képviselte Belgiumot.

Az egy évvel korábbi versenyt bojkottáló országok visszatérésének legfőbb oka volt, hogy radikálisan megváltoztatták a szavazás lebonyolítását. Mindkét ország a helyszínre küldött két zsűritagot. Az egyik zsűritagnak 25 évnél fiatalabbnak, a másiknak 25 évnél idősebbnek kellett lennie. A műsorvezető háromszor kettes csoportokban szólította a zsűritagokat, akik 1 és 5 között pontozták az összes dalt. (Kivéve természetesen a sajátjukat.) Tehát a két zsűritag együtt minimum 2 és maximum 10 pontot adott a többi ország dalára. Így mindegyik dal összesen minimum 34 és maximum 170 pontot kaphatott.

Nagy hátránya volt ennek a pontozási rendszernek, hogy a zsűrik nem ugyanannyi pontot adtak a többi országnak, vagyis lehetővé tette a taktikai szavazást. Például a luxemburgi zsűri a tizenhétből tizenhárom dalnak a minimális 2 pontot adta, összesen 43 pontot, szemben a francia zsűri által kiosztott 107 ponttal.^[1]

A szavazás háromszor kettes csoportokban zajlott. Az országokat a fellépési sorrendnek megfelelően hat darab csoportra osztották, majd az egyes csoportok zsűritagjai a műsorvezető szavára felmutatták, hogy hány pontot adtak az egyes daloknak. A szavazás során három ország váltotta egymást az élen: az első csoportot az osztrák, a máltai, és a monacói zsűritagok alkották, akik Spanyolországot helyezték az élre. A második és a harmadik csoport után Olaszország vezetett, ezt követően pedig Monacó állt az élre, és ezután végig sikerült is megőrizniük az előnyüket. A győztes dal hat zsűritől – svájci, német, belga, svéd, jugoszláv, norvég – gyűjtötte be a maximális tíz pontot, míg a spanyol zsűritől a minimális két pontot kapta. Érdekesség, hogy a következő évben is a spanyol zsűri volt az egyetlen, mely minimális pontot adott a győztesnek.

Monaco első és eddig egyetlen győzelmét aratta. Bár az énekesnő, a dalszerző, és még a karmester is francia volt. Az énekesnő, Séverine saját állítása szerint soha nem járt Monacóban, bár a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválon a monacói delegáció tagjaként volt jelen.

#	Ország	Nyelv	Előadó	Dal	Magyar fordítás	Helyezés	Pontszám
01	Ausztria	német[a]	Marianne Mendt	Musik	Zene	16.	66
02	Málta	máltai	Joe Grech	Marija l-Maltija	Mária, a máltai lány	18.	52
03	Monaco	francia	Séverine	Un banc, un arbre, une rue	Egy pad, egy fa, egy út	1.	128
04	Svájc	francia	Peter, Sue & Marc	Les illusions de nos vingt ans	Húszas éveink tévhitei	12.	78
05	Németország	német	Katja Ebstein	Diese Welt	Ez a világ	3.	100
06	Spanyolország	spanyol	Karina	En un mundo nuevo	Egy új világban	2.	116
07	Franciaország	francia	Serge Lama	Un jardin sur la terre	Egy kert a Földön	10.	82
08	Luxemburg	francia	Monique Melsen	Pomme, pomme, pomme	Alma, alma, alma	13.	70
09	Egyesült Királyság	angol	Clodagh Rodgers	Jack in the Box	Bohóc a dobozban	4.	98
10	Belgium	holland	Lily Castel és Jacques Raymond	Goeiemorgen, morgen	Jó reggelt, reggel	14.	68
11	Olaszország	olasz	Massimo Ranieri	L’amore è un attimo	A szerelem egy pillanat	5.	91
12	Svédország	svéd	Family Four	Vita vidder	Fehér látóhatár	6.	85
13	Írország	angol	Angela Farrell	One Day Love	Egynapos szerelem	11.	79
14	Hollandia	holland	Saskia & Serge	Tijd	Idő	6.	85
15	Portugália	portugál	Tonicha	Menina do alto da serra	Magashegyi lány	9.	83
16	Jugoszlávia	szerbhorvát	Krunoslav Slabinac	Tvoj dječak je tužan	A barátod szomorú	14.	68
17	Finnország	finn	Markku Aro és Koivistolaiset	Tie uuteen päivään	Út egy új nap felé	8.	84
18	Norvégia	norvég	Hanne Krogh	Lykken er	A boldogság…	17.	65

1.↑ a: A dal a német nyelv bécsi dialektusában hangzott el.

A Wikimédia Commons tartalmaz 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.

• YouTube videó: Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál