Nagyecsed

Nagyecsed a Nyírség és a szatmári tájegység határán fekvő kisváros. Mátészalkától 14, Győrtelektől 10, Porcsalmától 16, Vállajtól 14 kilométerre található; a várost kettészeli a Kraszna.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 49-es főút győrteleki szakaszától Fábiánháza déli részéig húzódó 4922-es út, amely végighalad a központján. Fábiánháza központjával a 4921-es út köti össze, és érinti még a határszélét nyugaton a Mátészalka-Vállaj közti 4918-as út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Mátészalka–Nagykároly-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Nagyecsed vasútállomás a központ közelében helyezkedik el, közúti elérését a 4922-es útból kiágazó 49 333-as számú mellékút teszi lehetővé.

A település neve 1220-ban egy idevaló poroszló nevében fordul elő először (prist. Zomoy de villa Euchetii alakban),^[3] azonban már Anonymus is megemlékezett a település határában, az Ecsedi-láp szigetein felépült úgynevezett Sárvárról Gesta Hungarorumában: a honfoglalás idején Tas vezér „vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak…erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most meg Sárvárnak hívnak”.

Ecsed a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1291-ben a Gutkeled nembeli Dorog fiaié. 1317-ben a hűtlenné vált Dorog fiak részét a rokon Báthori Bereck fiai szerezték meg, majd Dorog lányunokáitól Ecsed felét is megvették. 1329-ben pedig Kántorjánosi Jánostól vették zálogba itteni birtokrészét.

Ecsed kőfallal megerősített település volt, és az egészet víz vette körül. A láp szélén lévő falu hányt és hordott földre épült. Ez az ingoványos környék fokozta a falu biztonságát, hiszen szinte lehetetlen volt megközelíteni, de a többirányú közlekedést – mely például a kereskedelmet elősegíthette volna – gátolta, így a település nem fejlődhetett várossá.

Bővebben: Ecsedi vár

Bátori Bereck fiai Károly Róbert király oldalán harcoltak az oligarchák ellen, ezért a király megengedte nekik, hogy az ecsedi mocsarakban kő- vagy favárat építhessenek, és a felépülő várat a király személyéhez való ragaszkodásuk jeléül „Hűség (Hywseg) várának” nevezhessék. A vár az ecsedi láp egyik szigetén mint vizivár fel is épült. Urai később is a Báthoriak voltak, 1492-ben Báthori András erősíttette meg.

1530-ban a vár Szapolyai János kezén volt, amíg Báthori Miklóst sógora, Bonaventura át nem térítette I. Ferdinánd pártjára. A várat ekkor János Zsigmond megostromolta, de bevenni nem tudta.Az 1566. évi békekötés alkalmával Ferdinánd mindent átengedett János Zsigmond-nak, kivéve Ecsedet.

Az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok között folyó harcokban nagy szerepe volt az ecsedi várnak.A 16. század végére a Magyar Királyság és Erdély között létrejött a török elleni végvárrendszer. A Báthoriak ecsedi ága utolsó sarjának számító ecsedi Báthori István országbíró ekkor újból megerősítette Ecsedet. Halála (1605) után fogadott fia somlyói Báthory Gábor a későbbi erdélyi fejedelem örökölte az uradalmat, melyhez ekkorra a megerősített központi váron kívül 3 város és 46 falu is tartozott.

Báthory meggyilkolása után a vár egy ideig a császáriak kezén volt, majd 1624-ben a bécsi béke értelmében Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került. Ő, 1621-ben a magyar koronát is Ecsed várába vitte és itt is őrizte egy ideig.

1648-ban I. Rákóczi György fejedelem tulajdonába került. 1688-ban a vár és uradalma Rákóczi Julianna és Ferenc öröklött birtoka volt. 1698-ban Rákóczi Julianna és férje, gróf Aspremont Ferdinánd, 1700-ban pedig II. Rákóczi Ferenc is zálogba adta ecsedi gazdaságát Bánffy György erdélyi kormányzónak. A vár őrsége 1703. júliusában, a tiszántúli hadjárat idején Melith Pál rábeszélésére az elsők között csatlakozott Rákóczi-szabadságharchoz. 1711-ben a szabadságharc bukása után a zálogba adott birtokot a kincstár lefoglalta.

A szatmári béke (1711) után Ecsed várát átadták a császáriaknak, akik elrendelték annak lerombolását.A szatmári jobbágyok és a környező városok, falvak népe a várat gyorsan széthordta. A vármaradványok anyaga a szomszédos falvak épületeibe, utakba került. Sok anyagot elvittek építőanyagnak a környék mezővárosai is, például az innen származó anyagból építették fel a nyírbátori minorita templomot is. A vár lebontása után az ott volt Rákóczi-harang és a toronyóra Hódmezővásárhelyre került, ma az Ótemplom tornyában található (ipari műemlék, gyönyörű hangja van). A toronyórát a Károlyi család 200 körmöci aranyért adta el Hódmezővásárhelynek, az erről szóló oklevél szintén a vevő református egyháza irattárában található. Az eredeti óra mutatói a plébánián vannak. A számlapot Hódmezővásárhely visszaadta az ecsedieknek, ma az ecsedi református templomban található.

A várnak mára már se híre, se hamva, a területén feltárt tárgyakat (ágyúgolyók, ezüstpénzek, cserép- és épülettöredékek) a nagyecsedi Berey József Helytörténeti Gyűjteményben láthatják az érdeklődők.^[6]

A 16. században az ide költöző jobbágyoknak a Báthoriak nagy kedvezményeket adtak. Ecsed mezőváros lett.

A 18. század elejétől, a vár lerombolása utáni időktől a település helyzete mind nehezebbé vált, korábbi mezővárosi kiváltságait elvesztette. Különösen új földesurával, a gróf Károlyiakkal volt állandó viszályban, 1746-ban ugyanis az ecsedi uradalmat ők szerezték meg. Gróf Károlyi Antal 1776-ban Mária Teréziától is megerősítést nyert rá.

Az 1776. augusztus 12-én kelt rendelkezés alapján a II. Rákóczi Ferenctől kapott minden korábbi kiváltságolás visszavonásra került.

„hogy mivel Ecsed vára elpusztult és a várszolgálatok megszűntek, tehát kötelességet nem teljesítenek: az addigi jogaik is elenyésztek, és mivel saját vallomásuk szerint Ecsed határában némi csekély rétecskén kívül semmi földjük nincsen, házas zselléreknek nyilváníttatnak és úrbéres zsellér szolgálatot teljesíteni köteleztetnek, vagyis házhelyenként 1 forint füstpénzt fizetni és 18 gyalognapot földesuruknak, gróf Károlyi Antalnak szolgálni tartoznak, annyival inkább, mert a földesurassággal szerződni nem akartak.”

Az ecsediek nem fogadhatták el ezt az ítéletet, s fellebbeztek. Ezzel a fellebbezéssel indult el Ecsed életében az a híressé, sőt inkább hírhedtté vált úrbéri per, mely száz éven át tartott.Ecsed zsellérsorba süllyesztett lakosai régi kiváltságaik visszaszerzéséért indítottak pert, 1744-től. (Éble Gábor: Az ecsedi 100 éves úrbéri per. Bp. 1912)

A hosszú pereskedést 1876. május 21-én egyezség zárta gróf Károlyi György és Nagyecsed között.A cigányok Ecseden a 18. század végén jelentek meg a láp szélén. Valószínűleg vályogvetők voltak, de voltak zenészek is köztük. Mindkét foglalkozásra szükség volt a környéken. Rákóczi táborában főleg a zenészek játszottak fontos szerepet.^[7]

Ecsed fejlődésének megindulását az Ecsedi-láp 1898-ban való lecsapolása segítette elő. Az ecsedi vár lerombolásával, az ellenséges támadások megszűntével a láp elvesztette addigi védelmi, életfenntartási jelentőségét. A régi lápi foglalkozásokat űzők (pákászok, csikászok, halászok, nádvágók) megélhetését még csak-csak biztosította, de a környék lápos területen fekvő nagy uradalmai sok hasznát nem látták a lápvilágnak, ezért a birtokosok tervbe vették lecsapolását.

Bővebben: Ecsedi-láp

A láp lecsapolása céljából 1894-ben Társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével.Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek:

• A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába.
• A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába
• A Kraszna jobb- és a Szamos balpartján árvízvédelmi töltések építése.

A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak.

A lecsapolás utáni időkben még mindig sok probléma adódott a belvizekkel, mivel ezek a zsilipeken keresztül - csupán gravitációval - nem juthattak át a folyókba, ezért az 1914-ben eltervezett szivattyútelepet Péchy László igazgató főmérnök javaslatára a gépészeti berendezéssel együtt úgy építették meg, hogy az így előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen.

A lecsapolás után a megnövekedett termőföldek lehetővé tették a mezőgazdaság fejlődését.Ezzel egy időben megindult a település fejlődése is. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után az addig központi szerepet játszott Ecsedből határközség lett.

A szivattyútelep 1926-27-ben épült át villany- és szivattyúteleppé, mely Ungvár, Munkács, Beregszász, Mátészalka, Nyírbátor környezetébe levő községeket, mintegy 30 000 embert látott el villamosenergiával. Épületeit Lenarduzzi János olasz származású építkezési vállalkozó készítette el. Ez újabb lökést adott a település előbbre jutásának.

Az 1945-ös földreform nyomán megindult a mezőgazdaság fejlődése is, kis- és középbirtokosság alakult ki, a folyamatot azonban az államosítás rövid időre megtörte.

Jelentősebb mértékű előrelépés 1956-után indult meg a településen, ekkor érte el legmagasabb lélekszámát is. Felépült a község második református temploma is, mozi, áruház épült, bővült az általános iskola is. 1965-ben Nagyecsed gimnáziumot kapott. Ekkor épült fel a művelődési ház, amiben a település könyvtára is helyet kapott.

1960-ban a településen is megindul a mezőgazdaság kollektivizálása. 1981-82-ben megépült a község vízműve, ami lehetővé tette kb. 800 lakás vezetékes ivóvízhálózatra kapcsolását. Az ezt követő időszakban a lakosság főleg a mezőgazdaságból élt, s egyetlen munkáltatója a helyi tsz volt.

1990-ben a helyi önkormányzat a település további fejlesztését és lakosságmegtartó erejének fokozását tűzte ki céljául. Infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre: kiépült a gáz-, és telefon-, fejlesztették az úthálózatot, az intézmények színvonalát, a kereskedelmi ellátást. 1994-ben adta be először a település a pályázatát, azonban csak a második nekifutásra sikerült megkapnia a városi rangot.

Ezzel hatalmas lehetőséget kapott a további fejlődésre, amit igyekszik is kihasználni. Itt működik az Ecsedi Báthory István Református Gimnázium és Kollégium. Sportéletének fellendítése, tömegsportmozgalma kiterjesztése céljából tervbe vette sportcsarnok és uszoda megépítését is.A település mindent megtesz azért, hogy minél több munkahelyet teremtsen.

A település nevében lévő „nagy” jelző megkülönböztető jellegű volt, mivel szomszédságában volt a régen elpusztult Kisecsed falu. Keletkezésének és pusztulásának pontos ideje nem ismert. A XVII. sz -ban már létezett, 1614-es források KYS ECHHIED néven írják le. Kisecsed jobbágyfalu volt, Nagyecsed felszaporodott lakossága telepedett itt meg. Lakói szolgáltatásokkal tartoztak a várnak, és ezért cserébe némi kiváltsággal bírtak. Mivel a láp szélén, a védelmet nyújtó várfalakon kívül feküdt, ki volt téve az ellenség pusztításainak, valószínűleg ezért is néptelenedett el.

A zsidóság betelepülése Nagyecsedre a 18. század végén kezdődőtt. A betelepülők többsége kereskedelemmel és mezőgazdasággal foglalkozott, kisebb részük pedig kézműves volt.

A Magyar Zsidó Kongresszust követően a közösség csatlakozott az ortodox közösségek sodrához. A városban chevra kadisha (temetkezési egylet), zsinagóga, temető, illetve jótékonysági és oktatási intézmények létesültek.

Az 1919-1921 között zajló fehérterror idején a helyi zsidókat terrorbrigádok bántalmazták, és néhány zsidót internálótáborba zártak.

A második világháború kitörése után, 1941 nyarán a közösségből 120 embert soroztak be és küldtek az ukrán frontra munkaszolgálatra, ahol a magyarok a németekkel együtt harcoltak. A besorozottak többsége elpusztult.

1944 márciusában, a német hadsereg bevonulása után a zsidóknak a faluban megtiltották a lakossággal való kapcsolatfelvételt. Naponta mindössze egy órára hagyhatták el otthonukat, hogy élelmiszert vásároljanak. Közvetlenül pészah után a zsidókat a zsinagógában gyűjtötték össze, majd két nappal később a mátészalkai gettóba szállították őket, ahonnan az auschwitzi megsemmisítő táborba depotálták őket^[8].

A háború után kevés túlélő tért vissza a városba. A Joint segítségével felújították a zsinagóga épületét, megújult a temető és a közösségi élet. Izrael állam megalakulása (1948) után a nagyecsedi zsidók többsége úgy döntött, hogy alijázik (bevándorol) Izraelbe. Eladták a "Talmud Tóra" épületet és az új zsinagóga építésére szánt telket, és ezeknek az árán finanszírozták bevándorlásukat Izraelbe. 1963-ra már csak három zsidó család maradt, és a közösséget hivatalosan felszámolták^[9].

• 1990–1994: Szűcs Gusztáv (KDNP-FKgP-MDF)^[10]
• 1994–1998: Szűcs Gusztáv (MDF-FKgP-KDNP)^[11]
• 1998–2000: Szűcs Gusztáv (MIÉP-MDF)^[12]
• 2001–2002: Szűcs Gusztáv (MIÉP-MDF)^[13][14]
• 2002–2006: Kovács Lajos (független)^[15]
• 2006–2010: Kovács Lajos (Összefogás Megyénkért)^[16]
• 2010–2014: Kovács Lajos (független)^[17]
• 2014–2019: Kovács Lajos (független)^[18]
• 2019–2024: Kovács Lajos (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2001. március 25-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,^[13] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.^[19] A választáson az addigi polgármester is elindult, és sikerült is megerősítenie a pozícióját.

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 84%-a magyar, 16%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[20]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91%-a magyarnak, 20,1% cigánynak mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 5,1%, református 58,6%, görögkatolikus 6,4%, felekezeten kívüli 14,2% (13,6% nem válaszolt).^[21]

2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 8% cigánynak, 0,3% ukránnak, 0,2% bolgárnak, 0,1-0,1% németnek, örménynek és románnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 4,2% volt római katolikus, 60,4% református, 4,8% görög katolikus, 2% egyéb keresztény, 5,6% felekezeten kívüli (22,7% nem válaszolt).^[22]

• 
  Görögkatolikus templom
• 
  Rákóczi-emléktábla
• 
  Szivattyútelep
• 
  Díszkút

• Sárvár és a sárvári monostor romjai. A vár és a monostor Nagyecsedtől mintegy három km-re levő dombon, az egykori Ecsedi-láp délnyugati végében állt. A domb a láp egy szigetét alkotta. A monostort még a Gutkeled nemzetség alapította. Romjait 1970-ben tárták fel.
• Műemlék szivattyútelep. A ma is üzemképes gőzüzemű szivattyú és vízműtelepet az Ecsedi-láp vízmentesítésére építették. 1926-27-ben építették át villanyteleppé. A létesítményt e- kettős funkció teszi hazánkban egyedülállóvá. 1987 óta műemlék.
• Helytörténeti kiállítás. 1988-ban adták át a Berey Józsefről elnevezett helytörténeti kiállítás épületét, melyben Nagyecsed népi életét, történelmi-és régészeti értékeit bemutató kiállítás tekinthető meg
• Református templom
• Görögkatolikus templom
• Ecsedi-láp kiállítás
• Füvészkert és vadállatmenhely

• Báthori István országbíró mellszobra
• Rákóczi emlékmű
• Millecentenáriumi emlékmű
• Harangtorony emlékmű
• Péchy László-emléktábla
• A reformáció 500. évfordulójának emléktáblája

• Ecsedi Báthori István országbíró (1555-1605), Báthori Erzsébet bátyja, itt született a hagyományok szerint. A protestáns főúr udvara sokáig az országrész legjelentősebb szellemi központja volt, európai hírű humanisták és prédikátorok vették körül. A tizenöt éves háborúban a török ellen harcolt, később Bocskai István mellé állt. Támogatta Károlyi Gáspár teljes bibliafordításának megjelenését (Vizsolyi Biblia). Vele kihalt a Báthori-család ecsedi ága.
• Kovásznai Péter (?, 1617- Kolozsvár, 1673) - református püspök - egy ideig itt is lelkész volt.
• Vörösmarty Mihály 1849 őszén a hagyományok szerint megszállt itt, Nagyecseden, amikor sógorával együtt menekült Szatmárnémetibe.
• Beke Margit, (1939. november 27.) magyar egyháztörténész, történelem-orosz szakos középiskolai tanár, az MTA doktora (2008) a történelemtudomány kandidátusa (1995)
• Berey József 1888-ban került Nagyecsedre, lelkészként. Kölcsey Ferencről jelentek meg irodalmi tanulmányai. A településen végzett helytörténeti kutatásai közül a legjelentősebb például Nagyecsed helytörténetének és néprajzának feldolgozása.
• Dancs Lajos népdalgyűjtő zenepedagógus is itt élt és alkotott.
• Balázs Gusztáv etnográfus, néptáncművész is a település szülötte.
• Szántó Károly dalénekes is itt született.
• Homonyik Sándor dalénekes is itt született, leghíresebb számai: Álmodj királylány, Sose búcsúzz el.
• Tóth Elemér (1974-) festő és grafikus itt született.
• Varga Gusztáv (Bódi Guszti) roma származású előadó, a Bódi Guszti és a fekete szemek nevű zenekar megalapítója
• Balázs Margit (Bódi Margó) roma származású előadó
• Murguly Lajos a Népművészet Ifjú Mestere, verbunktáncos
• Ozsváth Sándor - művelődéstörténész, tanár, újságíró Nagyecseden töltötte gyermekkorát. Itteni élményeit több könyvében is megörökítette (Látjátok, feleim..., Mik vagyunk?, Por és hamu, Trianon árnyai, Pergő Időben)
• Szállási Árpád - orvos, orvostörténész 1930. június 30-án itt született.
• Tóth József (Nagyecsed, 1932. április 4. – 2019.05.04.) agrármérnök, közgazdász, operációkutató, egyetemi tanár, az MTA doktora (https://profdrtothjozsef.hu/)

A második világháború után a magyar agarat gyakorlatilag kihaltnak tartották, csak néhány elszigetelt helyen maradt meg néhány példány, amelyeket nem egyszer orvvadászatra használtak. Amikor 1963-ban egy Mátyás királyról szóló film forgatásához magyar agárra lett volna szükség, Szigethy Kálmán, a MAFILM gödöllői filmtelepének vezetője Nagyecseden, a volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány példányt, amelyeket megvásárolt, és ezzel elkezdődött a fajta újjászületése. Az FCI 1966-ban fogadta el önálló fajtaként a magyar agarat. Azóta Európa több országában megismerték és megszerették a fajtát, s a tenyésztők kitartó munkájának köszönhetően a magyar agár jövője – úgy tűnik – biztosítva van.

A Népművészet Mestere díj Nagyecsedhez kötődő birtokosai:

• Molnár Lajos (1889–1970) táncos.
• Bulyáki Gergely (1905–1979) táncos.
• Bíró Lajosné (Erdélyi Erzsébet) (1897–1987) táncos.
• Rostás Mihály (1937–2002) mesemondó.
• „Rákóczi” Kovács Gusztáv (1937–2007) táncos.
• Szabó Lajosné (Czine Rozália) (1936) táncos.

Nagyecsed Város Önkormányzata, a nagyecsedi Labor Cafe és a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület közös összefogásának köszönhetően valósult meg Fülöp Sándor festőművész állandó kiállítása 2017. július 6-án. Az igényesen kialakított Labor Cafe méltó helyszín a minőségi és szívhez szóló festészet bemutatására.

• Szatmár Határok Nélkül, református találkozó^[24]
• Ecsedi-láp Fesztivál^[25]
• Lápi disznótoros^[26]
• Országos Nagyecsedi Verbunkverseny^[27]

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Fényes Elek
• Éble Gábor: Az ecsedi százéves úriper Bp.1912.
• Lovassy Sándor: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennáll.u.éveiben Bp. 1931.
• Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940.

• Ecsedi uradalom
• Báthori-család
• Ecsedszentmárton

• Nagyecsed önkormányzatának honlapja
• Nagyecsed az utazom.com honlapján
• Nagyecsed.lap.hu - linkgyűjtemény
• Nagyecsedi Hírforrás -független online hírportál Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ecsedi-láp Emléknap - Ecsedi-láp Emléknap^{[halott link]}
• Balázs Gusztáv: Ecsedi Táncok