Muszbek László

1960-ban érettségizett, majd felvették a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, ahol 1966-ban szerzett orvosi diplomát. Ennek megszerzése után az egyetem Kórélettani Intézetének lett gyakornoka, majd 1968-ban tanársegédként állandósították. 1969-ben laboratóriumi szakorvosi képesítést szerzett. 1974-ben lett adjunktus. 1978-ban az egyetem általa megszervezett Klinikai Kémiai Intézete (később Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet) megbízott igazgatójaként dolgozott, majd egyetemi docensi kinevezése után rendes igazgatója lett. 1980-ban hematológus szakorvosi képesítést szerzett. 1986-ban vette át egyetemi tanári kinevezését. 1995-ben az egyetem rektorává választották, ilyen minőségében 1998–1999-ben a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. Rektori tisztségét 1999-ig viselte. Intézetigazgatói állását a 2000-es egyetemi integráció után is megtartotta. 2002-ben molekuláris genetikai diagnosztikai szakorvosi képesítést szerzett. Egyetemi állása mellett az egyetem és az MTA közös Klinikai Kémiai Kutatócsoportjának vezetésével is megbízták. Számos helyen volt vendégkutató vagy vendégprofesszor: Nemzeti Egészségügyi Intézet (USA, 1973), Pennsylvaniai Egyetem (1987) és Harvard Egyetem (1991, 1994). 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2004-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjas volt.

1973-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottságának és a Debreceni Akadémiai Bizottságnak lett tagja. Előbbinek 2000 és 2002 között elnöke is volt. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 1992-ben az Európai Akadémia (Academia Europaea) is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság alelnöke volt 1993 és 1997 között, valamint tagja a Laboratóriumi Szakmai Kollégiumnak. 1979 és 1984 között az amerikai Nemzeti Rákkutatási Alapítvány projektigazgatója volt. Emellett számos európai orvostudományi társaság tiszteleti tagja. Többek között a Blood Coagulation and Fibrinolysis, a Thrombosis Research és a Journal of Thrombosis and Haemostasis című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Fő kutatási területe a trombózis és a véralvadás, valamint a laboratóriumi diagnosztika. Emellett rákkutatási kérdésekkel is foglalkozik.

A véralvadás területén a XIII-as faktort (azaz a szerkezet, a funkció, a szabályozás, valamint a betegségekben játszott szerepét) kutatja, emellett ritka vérzéses (haemorrhagia) diatézisek molekuláris genetikájával és proteomikájával (fehérjék összehasonlító elemzése) is foglalkozik. Egyes artériás betegségek (így egyes szív- és érbetegségek, valamint a stroke) és vénás trombózisok rizikófaktorai kutatása terén jelentősek eredményei. Számos laboratóriumi diagnosztikai reagenst fejlesztett, amelyek közül többet alkalmaznak a gyakorlatban.

Több mint kétszáz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője. Ebből több mint százötven angol nyelven jelent meg, emellett több magyar nyelvű publikációt is kiadott. Összesen öt szabadalmat jegyeztetett be.

• Pándy Kálmán-emlékérem (1989)
• Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998)
• Hőgyes Endre-emlékérem (1998)
• Albert Schweitzer-emlékérem (1998)
• Jendrassik Lóránd-emlékérem (1998)
• Széchenyi-díj (2003)
• Genersich Antal-díj (2006)
• Laki Kálmán-díj (2010)

• Haematosis and Cancer (1987)
• A XIII-as véralvadási faktor celluláris típusa (1991)
• Thrombocyta fehérjék poszttranszlációs módosítása zsírsavakkal (1996)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 896. o.
• MTI ki kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest 2008, 781. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán