McDonnell Douglas DC–10

széles törzsű utasszállító repülőgép

A McDonnell Douglas DC–10 egy amerikai szélestörzsű, 3 hajtóműves utasszállító repülőgép, amelyet főként a Boeing 747 vetélytársaként állítottak szolgálatba 1971-ben. 1968 és 1988 között gyártották, 386 db-ot légitársaságok, és 60 db-ot az U.S. Air Force számára légi utántöltő gépeknek. Ezek a KC–10 Extender nevet kapták. A típus utóda az MD–11, amely a DC–10-es modernizált elektronikával felszerelt változata. Az MD–11-est 2000-ig gyártották.

McDonnell Douglas DC–10

Funkcióutas- és teherszállító repülőgép
GyártóMcDonnell Douglas
Sorozatgyártás1968 – 1988
Gyártási darabszám446

Első felszállás1970. augusztus 29.
Szolgálatba állítás1971. augusztus 5.
Méretek
Magasság17,70 m
Háromnézeti rajz
A DC–10–30 jellegrajza
A DC–10–30 jellegrajza
A Wikimédia Commons tartalmaz McDonnell Douglas DC–10 témájú médiaállományokat.
A Northwest légitársaság DC–10–30-as gépe

Története szerkesztés

A McDonnell Douglas gyár egy évvel a Boeing 747-ese után készült el széles törzsű, nagy befogadóképességű repülőgépével. A három hajtómű közül kettő a hátranyilazott szárnyak alatt, míg a középső a törzs felett, a függőleges vezérsíkba építve található. Vízszintes vezérsíkjai a törzs két oldalán vannak. A nagy pilótaablakokon kívül érdekessége, hogy a nagy hatótávolságú és ezért nehezebb változat futóműveit egy harmadik főfutóval egészítették ki, amely a két eredeti futómű között, középen található. Katonák is alkalmazzák légi üzemanyag-utántöltésre és teherszállításra.

Típusváltozatai szerkesztés

  • DC–10–10 – A gép legelső változata, először 1970-ben repült. 122 db készült belőle. Egykori üzemeltetői : American Airlines (35), Continental Airlines (8), Laker Airways (6), National Airlines (11), Turkish Airlines (3), United Airlines (46) és Western Airlines (13). Ma már nincsenek szolgálatban. A repülőt GE CF6-6 hajtóművekkel szerelték fel.
  • DC–10–10CF – Az első változatból alakították át, a gép egy részét utasok, a másikat gyorsan ki- és berakodható konténerek töltötték meg. Csak a Continental Airlines és az United Airlines használta. Kilenc db-ot építettek belőle.
  • DC–10–15 – Új, erősebb GE CF6–50-C2F -es hajtóművekkel felszerelt változat, a magas fekvésű repterekre tervezték, mexikói légitársaságok használták, az Aeromexico és a Mexicana. 1981 és 1982 között gyártottak hét db-ot.
  • DC–10–30 – A legsikeresebb típus, GE CF6–50-es hajtóművekkel, nagyobb üzemanyagtartállyal és középső főfutóval felszerelve. A második legnagyobb változat. 1972-től 1988-ig maradt gyártásban, a nagy európai légitársaságoknál is népszerű volt. Használta pl.: a Lufthansa, a Swissair, a KLM és az Iberia is. A Biman Bangladesh és az Omni Air International a mai napig használja. 164 db készült belőle.
  • DC–10–30CF – A 30-as változatból kialakított kombi változat. A gép egy részét utasok, a másikat konténerek töltötték meg. Használta a Martinair Holland, az Overseas National Airways, a Sabena, a Trans International Airlines és a World Airways. 26 db-ot építettek.
  • DC–10–30ER – A nagy hatótávolságú (extended range) változat. Hat darabot építettek. Első üzemeltetője a Finnair volt 1981-ben, majd a Swissair és a Thai Airways International használt ilyen gépeket. Maximális felszállási tömege: 263 160 kg, hatótávolsága : 10 620 km. GE CF6–50C2B hajtóművekkel gyártották.
  • DC–10–40 – 1972–1982 között készült 42 db, a legnagyobb változat, Pratt & Whitney JT9D hajtóművekkel. A Northwest Orient Airlines és a Japan Airlines használta.

Műszaki adatok szerkesztés

DC–10–10DC–10–15DC–10–30DC–10–40
SzemélyzetHárom fő
Utasférőhelyek380 (1 osztályon), 250 (2 osztályon)
A törzs hossza55,5 m55 m55,4 m55,5 m
Magasság17,7 m
Szárnyfesztávolság47,3 m50,4 m
Törzs szélessége6,02 m
Törzs magassága6,02 m
Maximum belső szélesség5,54 m
Üres tömeg108 940 kg120 742 kg122 567 kg
Maximális felszálló tömeg195 045 kg206 385 kg259 459 kg259 459 kg
Gazdaságos utazósebesség0,82 Mach
(908 km/h)
Maximális sebesség0,88 Mach
(982 km/h)
Hatótávolság6114 km7000 km10 010 km9252 km
Szállítható üzemanyag82 134 l100 859 l138 720 l138 720 l
Kifutópálya-igény2625 m2212 m2847 m2817 m
Utazómagasság12 802 m
Hajtómű típusaGE CF6–6DGE CF6–50C2FGE CF6–50CPW JT9D–59A
Hajtómű maximális tolóereje177,9 kN206,8 kN226,9 kN235,8 kN

Balesetek szerkesztés

1974. március 3-án a Turkish Airlines 981-es járata nem sokkal azután, hogy Párizsban felszállt, a tehertérajtó hibája miatt robbanásszerű dekompresszió után lezuhant. A katasztrófát a gépen tartózkodó 346 fő közül senki sem élte túl.

1979. május 25-én az American Airlines 191-es járata a chicagói O’Hare nemzetközi repülőtér betonjának elhagyása után nem sokkal a bal oldali hajtómű levált a szárnyról, ezután a gép egy lakókocsitelepbe csapódott. Az összes utas és személyzet (271 fő), valamint ketten a földön életüket vesztették. A vizsgálat során kiderült, hogy az érintett hajtóművet nem sokkal a baleset előtt cserélték ki, és az új hajtómű nem szakszerű felszerelésekor annak pilonja megsérült.

1989. július 19-én a United Airlines 232-es járatán tragikus események láncolata vette kezdetét: a kettes hajtómű ventilátor lapátjait tartó tárcsa eltörött, a nagy sebességgel forgó ventilátor így elszabaduló darabjai átvágták a hajtómű közelében húzódó hidraulikus vezetékeket. Ezután a pilóták a gépet csak a gázkarokkal tudták irányítani, és a szerkezeti károsodás miatt a gép csak jobb fordulókat tudott végrehajtani. Hosszú küzdelem után a személyzet a kényszerleszállást a biztonságosnál több mint másfélszer nagyobb sebességgel (220 csomó a 140 helyett), és több mint hatszoros merülősebességgel (9,4m/s az 1,5m/s helyett) volt kénytelen megkísérelni Sioux Cityben. A földet érést követően az utasszállító három részre szakadt és lángokba borult. A 285 utasból 112 életét vesztette.

2016. október 28. A FedEx Express DC-10-es teherszállító gépe a Fort Lauderdale nemzetközi repülőtéren földet érés után kigyulladt. Nemsokára a tank is berobbant a bal szárnyon; halálos áldozatok nem voltak.[1]

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés