Joe Pantoliano

Pantoliano a New Jersey-i Hobokenben született olasz származású szülők első gyermekeként.^[4] Apja, Dominic „Monk” Pantoliano halottszállítóként és gyári művezetőként, anyja pedig Mary (született Centrella) varrónőként és bukmékerként dolgozott.^[5][6][7] Szülei az 1963-ban elváltak.^[8] Diszlexiája miatt nehezen haladt iskolai tanulmányával. Mostohaapja tanácsára a középiskola elvégzése után New York-ba költözött, hogy színészi pályára lépjen. A Greenwich Village-i Herbert Berghof Studio tanítványaként John Lehne és Herbert Berghof színészek irányítása alatt sajátította el a színészetet.^[9] Manhattani tanulmányai alatt pincérként dolgozott.^[8] 1972-ben a Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye alapján készült színházi előadásban Billy Babbit szerepét játszotta. 1976-ban Los Angelesbe költözött, ahol szituációs komédiákban kapott szerepeket.^[8][9]

Hollywoodban a Most és mindörökké című sorozat Angelo Maggio közlegényeként figyeltek fel rá. Majd első sikeres filmszerepe az 1983-as Kockázatos üzlet című filmben volt, melyben egy Guido nevű stricit alakított Tom Cruise és Rebecca De Mornay oldalán, majd ismertsége tovább nőtt, amikor 1985-ben eljátszotta a gonosz Francis Fratelli szerepét Richard Donner Kincsvadászok című filmjében. 1988-ban, Robert De Niro Éjszakai rohanás című komédiájában Eddie Moscone óvadékügynökként, az 1996-os Fülledtségben pedig szicíliai maffiózóként volt látható. Az 1993-ban, illetve 1998-ban bemutatott A szökevény és az Életre-halálra című filmekben Cosmo Renfro, helyettes rendőrbíróként volt látható. A hatalmas sikert arató Mátrixban Cyphert alakította. A 2000-ben bemutatott Mementóban John „Teddy” Gammell, a korrupt rendőr szerepét kapta, majd a 2003-as Daredevil – A fenegyerek című filmben Ben Urich oknyomozó újságírót alakította.2006-ban a Fort Lauderdale Nemzetközi Filmfesztiválon a Legjobb drámai teljesítmény kategória győztese lett a Festővászon című filmben nyújtott alakításáért.

2000 és 2004 között a Maffiózókban egy őrült és kegyetlen gengszter, Ralph Cifaretto szerepét játszotta. Utóbbi alakításáért Primetime Emmy-díjjal jutalmazták.

Több animációs filmben szinkronszínészként működött közre (Kutyák és macskák, Húsvéti tojáskaland, Pata-csata, Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja, Beethoven).

Pályafutása kezdetén, 1972-ben a Száll a kakukk fészkére színpadi változatában Billy Babbit-et alakította.^[9]2003-ban a Frankie and Johnny in the Clair de Lune című Broadway-színdarabban Stanley Tucci beugrója volt.^[10] 2013-ban Yogi Berra baseball-játékos szerepére kérték fel Bronx Bombers című Broadway-darabban,^[11] azonban a próbák alatt „alkotói nézeteltérések” miatt elhagyta az előadást.^[12]2015 márciusa és áprilisa között a new york-i Theater For The New City-ben lépett fel a Great Kills című darab főszereplőjeként.^[13]

Pantoliano két önéletrajzi könyv szerzője is (Who’s Sorry Now: The True Story of a Stand-Up Guy és Asylum: Hollywood Tales From My Great Depression: Brain Dis-Ease, Recovery and Being My Mother’s Son), melyekben többek között gyerekkoráról és azokról a szenvedélybetegségekről (alkohol, étel, szex, fájdalomcsillapítók) is ír, amelyeket depressziójának diagnosztizálása előtt megtapasztalt.^[14]

Pantoliano 1979-ben vette feleségül Morgan Kester színésznőt, akitől 1981-ben egy fia született (Marco). 1985-ben elvált Kestertől. 1994-ben házasodott össze Nancy Sheppard modellel, akitől két lánya született: Daniella (1992), Isabella (1998). Mellettük Sheppard lányának, Melody-nak (1985) nevelőapja is.^[8]

2007-ben bejelentette, hogy klinikai depresszióval diagnosztizálták, ami miatt úgy döntött, hogy kiáll a nyilvánosság elé, és felhívja a közvélemény figyelmét a mentális betegségekben szenvedők megbélyegzésére. Ezzel a céllal alapította meg 2009-ben a No Kidding, Me Too! (Ne viccelj, én is!) nevű civil szervezetet, amely a pszichés betegségekkel élők integrálását, illetve a betegségekkel kapcsolatos felvilágosító munkát tűzte ki céljául.^[15] Pantoliano 2009-ben az alapítvány nevével azonos dokumentum filmet készített, melyben a mentális betegségekkel küzdőket ért megbélyegzés ellen kampányol.^[16] A szervezet felügyelő testületében többek között olyan hírességek találhatóak meg, mint Jeff Bridges, James Cameron, Patricia Cornwell, Vincent Curatola, Dana Delany, Matt Dillon, Robert Downey Jr., Edie Falco, Laurence Fishburne, William Fichtner, Harrison Ford, Gina Gershon, Charles Grodin, Michael Imperioli, Samuel L. Jackson, Sarah Lancaster, Ang Lee, Ron Perlman vagy Gloria Reuben.^[17]

Nagy rajongója Frank Sinatrának, aki Hobokennek ugyanarról a környékéről származik mint ő, nagyapáik pedig munkatársak voltak a tűzoltóságnál. Elmondása szerint többször is egy helyiségben tartózkodott az énekessel, de soha nem volt bátorsága bemutatkozni. Ennek ellenére Sinatra ismerte őt és színészi munkásságát, és közös barátjuknak Chazz Palminteri-nek megemlítette, hogy „az a kölyök játszotta Maggio-t a Most és mindörökkében. Szegény kurafi, soha nem lesz Hoboken leghíresebb fickója!”^[6]

Bamboo Asian Confusion néven rövid ideig egy éttermet is működtetett Norwalk-ban. A vendéglő több ázsiai ország konyhaművészetét ötvözte.^[18]

Film szerkesztés

Televízió szerkesztés

Videójáték szerkesztés

Pályafutása során három díjat és hat jelölést kapott színészi teljesítményéért.^[21]

• Joe Pantoliano életrajza az IMDb-n (angolul)
• Interjú Pantoliano-val (Ability Magazine) (angolul)

A Wikimédia Commons tartalmaz Joe Pantoliano témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Joe Pantoliano a PORT.hu-n (magyarul)
• Joe Pantoliano az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Joe Pantoliano az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Joe Pantoliano a Rotten Tomatoeson (angolul)
• No Kidding, Me Too! (angolul)
• Joe Pantoliano adatlapja az Internet Broadway Database honlapján (angolul)
• Joe Pantoliano honlapja (Utolsó frissítés: 2007) (angolul)