Budapest főpolgármestere

Budapest főpolgármestere a főváros közigazgatásában hasonló hatáskört töltött be, mint a főispánok a vidéki törvényhatósági jogú városok tekintetében, tehát a kormány képviselője volt, és mint ilyen ellenőrzési joggal és közvetlen befolyással rendelkezett a városi önkormányzat fölött a város területére és lakosságára vonatkozó közigazgatási ügyekben. Emellett ő volt a városi önkormányzat legfontosabb testületeinek, így a törvényhatósági bizottságnak és a közigazgatási bizottságnak az elnöke is, és kinevezési és fegyelmi jogkört gyakorolt a város számos fontos tisztviselője felett. A város gyakorlati vezetését ugyanakkor nem ő, hanem Budapest polgármestere látta el, aki a törvényhatóság első tisztviselője volt.

A főpolgármestert eredetileg a király által a belügyminiszter előterjesztésére kijelölt három egyén közül a fő- és székváros törvényhatósági közgyűlése hat évre választotta. Állásának és hatáskörének általános szabályait az 1872. évi XXXVI. törvénycikk foglalta magában. 1930-tól a főpolgármestert a kormányzó nevezte ki és tetszés szerint el is mozdíthatta, egészen a nyilas hatalomátvételig. 1944. november 8-án, Szálasi Ferenc Mohay Gyulát nevezte ki főpolgármesternek, aki 1945. február 13-ig, Budapest elestéig töltötte be a tisztséget.

A tisztség a közigazgatási és önkormányzati rendszer átszervezésével 1945-ben megszűnt, szerepét részben a törvényhatósági bizottság által választott elnök vette át a tanácsrendszer bevezetéséig (1950). A törvényhatósági bizottság elnöke 1945-48 között (köztársasági elnökké választásáig) Szakasits Árpád volt, majd Köböl József.

A rendszerváltás után újra bevezették a főpolgármesteri tisztséget. Azóta azonban a főváros élén csak a főpolgármester áll, polgármesternek viszont a kerületek választott vezetőit nevezik.

A főpolgármesteri tisztség tartalmát tekintve tulajdonképpen közelebb áll a korábbi polgármesteréhez, amennyiben az önkormányzat első számú választott tisztségviselője és az önkormányzat hivatalának – a Főpolgármesteri Hivatalnak – irányítója, azonban magába olvasztotta az 1945 előtti főpolgármesteri tisztség önkormányzati elemeit is, így a főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés elnöke és vezeti annak üléseit.

Ahogyan a Fővárosi Közgyűlés nincs a kerületi önkormányzatok fölé rendelve, ugyanúgy a főpolgármester sem felettese a kerületi polgármestereknek.

Budapest főpolgármesterét 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés választotta tagjai sorából, 1994-től kezdve a város választópolgárai közvetlenül választják. A választás szabályai azóta lényegében változatlanok, a választáson résztvevők számától függetlenül az a jelölt lesz a megválasztott, aki a legtöbb szavazatot kapja. A jelöléshez szükséges ajánlások száma 1994 és 2010 között a főváros választópolgárainak legalább 0,5%-a volt, 2010-től azonban 2%-nyi ajánlás szükséges.

A főpolgármestert 1990-ben még a 88 tagú Fővárosi Közgyűlés választotta meg. (A választók közvetlenül a Fővárosi Közgyűlés háromnegyedének összetételéről döntöttek, a további 22 tagot a kerületi képviselő-testületek delegálták, kerületenként egyet.) Ennek ellenére öt párt is megnevezett főpolgármester-jelöltet, akik a következők voltak: Demszky Gábor (SZDSZ), Barsiné Pataky Etelka (MDF), Ungár Klára (Fidesz), Rácz Sándor (FKGP) és Borbély Endre (MSZDP). E pártok fővárosi kampányukat is jelöltjükre építették. A közgyűlésbe végül bejutott pártok közül az MSZP nem nevezte meg jelöltjét.

Az első szabad önkormányzati választások nagyfokú érdektelenségben zajlottak, Budapesten az első fordulóban a választók 37,4%-a, míg a második fordulóban mindössze 34,9%-a vett részt. Az alacsony részvétel miatt az első forduló teljes egészében érvénytelen lett, ugyanis az érvényesség feltétele legalább 40%-os részvétel volt.

A második forduló eredményei alapján a Szabad Demokraták Szövetsége 25 mandátumot (34,68%), a Magyar Demokrata Fórum 20 mandátumot (27,35%), a Fiatal Demokraták Szövetsége 13 mandátumot (18,16%), a Magyar Szocialista Párt 5 mandátumot (7,25%), míg a Kereszténydemokrata Néppárt 3 mandátumot (4,95%) szerzett a listán kiosztott 66-ból. A kerületi delegáltak nagy része az SZDSZ és a FIDESZ megállapodásai alapján e két pártból került ki, így együtt biztos többséggel rendelkeztek a testületben. A két párt a főpolgármester személyéről is megegyezett, így a közgyűlés Demszky Gábort választotta Budapest 1945 utáni első főpolgármesterévé.

1994. szeptember 30-án az MSZP–SZDSZ-koalíció – kétharmados parlamenti többségére támaszkodva – módosította az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényt (1994. évi LXII. törvény). A módosítások nyomán egyfordulóssá vált az önkormányzati választás, a polgármestereket – beleértve Budapest főpolgármesterét is – azóta közvetlenül választják.

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 6 888^[1]

• forrás: Főpolgármester-választások eredményei – 1994-2006 (vokscentrum.hu)

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 9 527^[2]

• forrás: 1998-as főpolgármester-választás eredményei (Választás.hu)

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 7 502^[3]

• forrás: 2002-es főpolgármester-választás eredményei (Választás.hu)

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 10 579^[4]

• forrás: 2006-os főpolgármester-választás eredményei (Választás.hu)

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 7 796^[5]

• forrás: 2010-es főpolgármester-választás eredményei (Választás.hu)

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 11 563^[6]

¹Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 8388^[7]

• Thaisz Miklós – Négy budapesti főpolgármester-választás, egyező eredmény (iroga.hu)
• Önkormányzati és főpolgármester-választások Budapesten (Echo Tv cikk)
• Választás.hu
• Polgármester-választások adatai 1990-2006 (Vokscentrum.hu)

• Budapest főpolgármestereinek listája