Bihar vármegye

Bihar vármegye volt Magyarország harmadik legnagyobb területű vármegyéje.A vármegye délkeleti részét az Erdélyi-szigethegység, míg északnyugati részét az Alföld foglalta el.Fontosabb folyóvizei a Körösök és a Berettyó. Mérete alapján Biharországnak is szokták nevezni.

Északról Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék, keletről Szilágy, Kolozs és Torda-Aranyos vármegyék, délről Arad, nyugatról pedig Békés, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék határolták.Az egykori vármegye délkeleti részén van a Nagy-Bihar csúcs (1849 m), mely a Bihari-hegység legmagasabb pontja.A körülbelül 3000 éves Szkerisórai-jégbarlang Románia legnagyobb jeges barlangja, melyet valószínűleg 1847-ben fedeztek fel. A barlang 200 m-es épített úton bejárható.Az 580 m tengerszint feletti magasságban kanyargó Király-hágó századokig Bihar és Kolozs vármegye, 1570-1699 között pedig Erdély és a Partium, illetve 1699-1867 között Erdély és Magyarország határa volt.

Anonymus szerint Árpád vezér idejében a Tisza, Maros, Szamos és Igfon erdeje közti terület a bihari vezér, Ménmarót birtoka volt. Árpád trónörököse, Zolta került később a Bihari Dukátus élére. Központja Biharvár volt, mely Nagyváradtól 14 km-re északra található. A Bihari Dukátust – valamint a Nyitra és Somogyi Dukátust – Könyves Kálmán szüntette meg 1110 körül.

Bihar vármegye a legelőször alapított vármegyék közé tartozott, I. István alapította Bihar székhellyel, a tatárjárás utáni székhelye Várad, a középkorban a Sebes-Körös forrásvidéke, a Kalotaszeg is hozzátartozott. Az ország három részre szakadásának idején megszakításokkal a Partium része, 1660 és 1692 között Váraddal együtt a megye nagy része török hódoltság alá került. 1849 és 1860 között Debrecen, ill. Nagyvárad székhellyel Észak- és Dél-Biharra osztották, ezt Hajdú vármegye 1876-os alapítása módosította.

1914-ben 10657 km², ebből 1920-ban 7874 km² Románia része lett, a magyarországi Bihar vármegye székhelye 1950-ig (1940-44-es időszak kivételével) Berettyóújfalu, Észak-Erdély visszacsatolásával ismét Nagyvárad. A visszacsatolás utáni magyar vármegye területe 6511 km². A visszacsatolás idején a romániai Bihar megye székhelye Belényes.

A nyugati, Magyarországnak hagyott rész az 1950-es megyerendezés során egyesült a korábbi Hajdú vármegyével, így létrejött a mai Hajdú-Bihar megye.

• A lakosság száma 1857-ben^[1] 514 970 volt. Közülük 309 925 magyar (60,18%), 756 német (0,15%),1 254 szlovák (0,24%), 203 035 román (39,43%) anyanyelvű volt.

• A lakosság száma 1880-ban 446 777 volt. Közülük 233 135 magyar (52,18%), 4 305 német (0,96%), 4 554 szlovák (1,02%), 186 264 román (41,69%), 466 rutén (0,1%), 62 szerb és horvát (0,01%), 2095 (0,47%) egyéb anyanyelvű volt.

A vármegye összlakossága 1891-ben 516 704 személy volt, ebből:

• 283 806 (54,93%) magyar
• 219 940 (42,57%) román
• 5957 (1,15%) szlovák
• 3374 (0,65%) német

A vármegye összlakossága 1910-ben 646 301 személy volt, ebből:

• 365 642 (56,57%) magyar
• 265 098 (41,02%) román
• 8457 (1,31%) szlovák
• 3599 (0,56%) német

A vármegye 1913-ban tizenhét járásra volt felosztva:

• Béli járás
• Belényesi járás
• Berettyóújfalui járás
• Biharkeresztesi járás
• Cséffai járás
• Derecskei járás
• Élesdi járás
• Érmihályfalvai járás
• Központi járás (székhelye Nagyvárad)
• Magyarcsékei járás
• Margittai járás
• Nagyszalontai járás
• Sárréti járás (székhelye Biharnagybajom)
• Szalárdi járás
• Székelyhídi járás
• Tenkei járás
• Vaskohi járás

A vármegye területén feküdt ezenkívül, de nem volt része annak Nagyvárad törvényhatósági jogú város.

(Forrása: Pásti Judit: Bihar vármegye főispánjai. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. Debrecen, 1979. 163–167. o.)

• Hajdú-Moharos József: Partium, Nagyvárad 1997
• A Pallas nagy lexikona
• Magyar katolikus lexikon
• Erdély útikönyv, JEL-KÉP Bt.

A Wikimédia Commons tartalmaz Bihar vármegye témájú médiaállományokat.

• 1880-as népszámlálás

Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.