Banán
A banán a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növények nemzetsége a banánfélék (Musaceae) róluk elnevezett családjában. A világ legmagasabb egyszikű, lágy szárú növénye.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Banán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Banán témájú médiaállományokat és Banán témájú kategóriát. |
Etimológia szerkesztés
Világszerte használt neve nyugat-afrikai, feltehetőleg volof eredetű
Megjelenése, felépítése szerkesztés
A fatermetű növény 3-10 méter magas törzse valójában áltörzs, ami a felállva egymásra boruló, egymást spirálisan követő levelek kemény hüvelyeiből alakul ki. A szabadban levéllemezei többnyire tagoltak, mivel erősebb szél hatására a levélerek között a levél felhasadozik. Gyökérzete a föld alatti gyöktörzsből (rizóma) ágazik szét.
A 2 m hosszt is elérő, lecsüngő, összetett fürtvirágzata hosszú virágtengelyen, a csőszerű áltörzsön áttörve nő ki annak közepéből. A gazdagon elágazó, egylaki virágzatban fölül nőnek a porzós, alul a termős virágok — a virágzat alsó 1-12, spirálisan elhelyezkedő ágán többnyire 14-18, párosával növő virággal.[1] Minden részvirágzatot egy-egy lila murvalevél ölel körül.
Termése bogyótermés (tulajdonképpen áltermés). A többnyire 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletű, tompa végű, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A vadbanánok gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változatok magtalanok.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
A banán trópusi növény; kevéssé fagyálló.
9-10 hónapos korában virágzik, méghozzá fokozatosan, alulról fölfelé. Termése kb. 3 hónap alatt érik be; ezután az áltörzs elpusztul, és a rizómából új növény sarjad. A vadon élő fajokat kis madarak porozzák be.[2]
A termesztett, magtalan fajokat vegetatívan, sarjaztatva szaporítják. Ezek a termesztett banánfajok egy-egy közös ős klónjai, amelyek betegségekkel szembeni ellenálló képessége elmarad a vad ősökétől.
Fontosabb fajok és felhasználásuk szerkesztés
A banánt Carl von Linné svéd természettudós eredetileg két csoportba sorolta: főzőbanán és desszertbanán.
A nemzetségükbe több mint hetven faj és hibrid tartozik.
Étkezési banán szerkesztés
A legfontosabb gyümölcstermő faj az étkezési banán (Musa x paradisiaca). Termésének főleg keményítőtartalma jelentős. Évi 50–70 kg gyümölcsöt érlel.
- Jellegzetes zamatú húsát frissen fogyasztják vagy szárítva (lisztként, illetve pehelyként) forgalmazzák.
- A zölden szedett, éretlen gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
- A zöld banán 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C-on 10-20 napig tárolható. Éretten 13-16 °C-on tanácsos tartani, mert 13 °C alatt szürkül. Így 5-10 napig tartható el.
A kevéssé édes, de nagy keményítőtartalmú változatokat a krumplihoz hasonlóan sütve, illetve főzve, köretnek eszik. Egyes fajtáival állatokat takarmányoznak. Az Ugandában és Tanzániában termő fajokból sört főznek.[3]
Ennek legédesebb (legtöbb cukrot tartalmazó) fajtáját régebben Musa sapientum néven megkülönböztették az alapfajtól; ez a név mára már nem használatos.
Európában a Cavendish a leggyakrabban értékesített banánfajta.
Táplálkozási jellemzői szerkesztés
| Energia 89 kcal 371 kJ | |
| Szénhidrátok | 22.84 g |
|---|---|
| - Cukrok 12.23 g | |
| - Étkezési rostok 2.6 g | |
| Zsír | 0.33 g |
| Fehérje | 1.09 g |
| A-vitamin ekviv. 3 μg | 0% |
| Tiamin (B1-vitamin) 0.031 mg | 3% |
| Riboflavin (B2-vitamin) 0.073 mg | 6% |
| Niacin (B3-vitamin) 0.665 mg | 4% |
| Pantoténsav (B5-vitamin) 0.334 mg | 7% |
| B6-vitamin 0.367 mg | 28% |
| Folsav (B9-vitamin) 20 μg | 5% |
| C-vitamin 8.7 mg | 10% |
| Kalcium 5 mg | 1% |
| Vas 0.26 mg | 2% |
| Magnézium 27 mg | 8% |
| Foszfor 22 mg | 3% |
| Kálium 358 mg | 8% |
| Cink 0.15 mg | 2% |
| A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis | |
Mivel a gyümölcs (valójában lágy szárú növény) könnyen emészthető, ezért kisbabáknak is adható, a gyomorból 110 perc alatt kiürül. Ajánlható gyomorfekélyben szenvedőknek. Több táplálkozási szakértő gyógyhatásúnak tartja; ennek okaként főleg az A-, U- és E-vitamint, a vasat, rezet, jódot, mangánt és foszfort említik. Különösen sok benne a B6-vitamin.[3] Jelentős szénhidrát-tartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott. Savtartalma a legtöbb gyümölcsénél jóval kisebb, emiatt már csecsemők is ehetik (Terebess). Sportolók számára kiváló szénhidrátforrásként szolgál, főleg edzések előtt kellő idővel fogyasztva.[4]
A magyar táplálkozási tanácsadókban és honlapokon kalcium-tartalmára gyakran 110 mg/100 g-ot adnak meg — ez sokkal több a külföldi adatbázisokban szereplő értéknél. Bíró György megerősítette, hogy az adat tévesen szerepelt a Bíró-Lindner Tápanyagtáblázat című könyvben.[forrás?] Ezért a tej kalcium-tartalmának pótlására vagy a csontritkulás kezelésére a banán nem ajánlható; az ilyen közlések tévesek.
Származása, elterjedése szerkesztés
A vadbanán a mai termesztett banánfajok őse, őshazája Délkelet-Ázsia. Az Indonéziától Vietnámig húzódó monszunerdőkben ma is él két vad faja, a törpe banán (Musa acuminata) és a Musa balbisiana — ezek a ma ismert, gyakran hibrid változatok ősei.
Valószínűsítik, hogy először Új-Guineában kezdték termeszteni. Az Új-Guinea és Délkelet-Ázsia közti szigetvilágban fokozatosan, szigetről szigetre terjedt. A görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre arab kereskedők telepítették be a 7. században.
A portugálok a 15. század elején(?) banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba; innen terjedt el az amerikai kontinensen mint az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.
A 21. század elején a legtöbb banán Indiában és Kínában termett, ezek az országok azonban csak belföldi fogyasztásra termesztenek.
A századfordulón a legnagyobb exportőrök az úgynevezett banánköztársaságok: Guatemala, Honduras, Ecuador, Costa Rica, Panama voltak. A 21. század elején a legnagyobb exportőr Ecuador. (Ezért a banánt sokan helytelenül amerikai növénynek tartják.)
A 21. században Magyarország déli határvidékén (főleg a Dráva mentén) egyre több helyen a kertekben is ültetik, de termése gyakorlatilag csak az melegházakban érik be.
1.  India | 34,5 |
2.  Kína | 12,1 |
3.  Indonézia | 9,3 |
4.  Nigéria | 8 |
5.  Brazília | 6,9 |
6.  Ecuador | 6,1 |
7.  Fülöp-szigetek | 5,9 |
8.  Guatemala | 4,8 |
9.  Angola | 4,6 |
10.  Tanzánia | 3,5 |
| .. | |
| Föld összesen | 138,3 |
Szobabanán szerkesztés
A törpe banán szobanövényként tartott változatát egyes szerzők Musa cavendishii néven külön fajként ismertetik; más szerzők szerint ez a megkülönböztetés botanikailag nem indokolt.[6] 0,5–2 m magasra nő. Nagy, puha levelei világoszöldek. A hosszú, csüngő virágkocsányon fejlődő virágok kis banánokká érnek. Gyümölcse nem ehető, de mutatós kinézete miatt eléggé felkapott szobanövény.[7]
Óriás banán szerkesztés
A Musa ingens 15 m magasra is megnő
Manilakender szerkesztés
A Musa textilist rostjaiért, ipari növényként termesztik, és főleg zsákszövetet készítenek belőle.[2]
A banán mint energiaforrás szerkesztés
| Ez a szócikk vagy szakasz nem megfelelő, vagy rosszul értelmezett forrásokat tartalmazhat, amelyek nem támasztják alá a szöveget. Segíts a cikk fejlesztésében a források ellenőrzésével. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, vagy az már nem érvényes, távolítsd el ezt a sablont! |
A banántermelő országokban rendkívül sok gondot okoz a banánhéj hasznosítása. Ruandában például két millió tonna gyümölcs terem évente és ennek csak kis része hasznosítható ehető gyümölcs formájában. A többi, levél, szár, héj, mind hulladék és megsemmisítése óriási probléma. A nottinghami kutatók megtalálták a banánhéj hasznosításának egyik legegyszerűbb módját. Mike Clifford, az egyetem műszaki karának professzora szerint a banánbrikett lehet a jövő energiaforrása a fában szegény országok számára. A növényi hulladék fűtőanyaggá történő alakítása a fenntartható fejlődés egyik alappillére.
Fűtőanyaggá alakítása szerkesztés
A rothadt gyümölcsöket és a banánhéjat pasztává keverik. Ehhez a keverékhez Angliában fűrészport, míg Afrikában szárított banántörzsmorzsalékot kevernek. Az anyagot briketté préselik és negyven Celsius fokon szárítják — kemencében vagy egyszerűen a napra kitéve.[8]
Galéria szerkesztés
Banánültetvény
(Saint Lucia)
Műanyagzacskóval védik a termést
Banán a termésével
Szállítása Afrikában
.. és Közép-Amerikában
Belizei asszonyok banánt szortíroznak
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ivan A. Ross: Musa sapientum
- ↑ a b Terebess
- ↑ a b (Terebess)
- ↑ Ha a nagymama lecsóját eszik, nem kapják meg az érmet. Index.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ Uniprot.org: Taxonomy - Musa acuminata (Banana) (Musa cavendishii)
- ↑ Édenkert.hu: Törpebanánok: Musa Cavendishii. [2019. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
- ↑ A banánhéj, mint fűtőanyag. [2011. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a banana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Járainé Komlódi Magda: Legendás növények. Gondolat zsebkönyvek, 26–28. o.
- Terebess: Terebess gyümölcskalauz: Banán
További információk szerkesztés
