Almetyjevszk
Almetyjevszk (oroszul: Альметьевск, tatár nyelven: Әлмәт) város Oroszország európai részén, Tatárföldön, az Almetyjevszki járás székhelye. Jelentős kőolajipari központ.
| Almetyjevszk (Альметьевск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Irányítószám | 423450–423465 | ||
| Körzethívószám | 8553 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 155 988 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+03:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
.svg)  Almetyjevszk Pozíció Oroszország térképén | |||
 é. sz. 54° 54′, k. h. 52° 18′Koordináták: é. sz. 54° 54′, k. h. 52° 18′ | |||
| Almetyjevszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Almetyjevszk témájú médiaállományokat. | |||
_(1987).png)
Népessége: 146 393 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
szerkesztésKazanytól 279 km-re délkeletre, a Bugulma-belebeji-hátságon, a Sztyepnoj Zaj (a Káma mellékfolyója) bal partján helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás a 18 km-re fekvő Minnyibajevo, (vagy a 13 km-re lévő Almetyjevszkaja[3]) az észak–déli irányú Agriz–Akbas vasútvonalon.
Története
szerkesztésA falut egy 1735 körül keletkezett irat említi először, mecsetjét 1877-ben építették. Almetyjevo falu 1953-ban kapott városi rangot, miután megkezdődött a környékén feltárt nagy kőolajlelőhely kitermelése. A délebbre található romaskinói olajlelőhely – amely Százhalombattára is szállít kőolajat – dolgozói részére épült fel Almetyjevszk mint bányászváros és a kőolajvidék központja lett. Itt létesült az 1960-as években megnyitott, Magyarországra is olajat szállító Barátság kőolajvezeték indulóállomása. 1973-ban üzembe helyezték a nyugat-szibériai olajmezőkről Tyumenyen és Ufán át Almetyjevszkig tartó kb. 2000 km-es távvezetéket.
Gazdaság
szerkesztés
Az ipar vezető ágazata napjainkig is az olajbányászat maradt. Itt épült fel a város gazdasági életét alapvetően meghatározó cég, a Tatnyefty kőolajipari társaság székháza.
A város csőgyárát 1966-ban alapították a gázipari kitermelés és szállítás céljaira. Napjainkban kis- és közepes átmérőjű acélcsöveket állít elő.[4] A nagymúltú Nyeftyemas olajipari gépgyártó cég megszűnt.[5]
Felsőoktatás, kultúra
szerkesztésA moszkvai Gubkin Kőolaj- és Gázipari Intézet (napjainkban már egyetem) levelező, majd 1959-ben esti tagozatot nyitott a városban. A fiókintézményből 1992-ben önálló főiskola lett, 2003-tól Almetyjevszki Állami Olaj(ipari) Főiskola (Альметьевский государственный нефтяной институт) néven működik.[6]
A város központi kultúrházát 1973-ban kezdték építeni és 1981-ben nyitották meg. Megnyitásának 25. évfordulójára teljesen felújították, színháztermének berendezését, világítását újra cserélték.[7][8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Bolsaja rosszijszkaja enciklopegyija Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (bigenc.ru, hozzáférés: 2020-05-10)
- ↑ Альметьевский трубный завод Archiválva 2020. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2020-05-10)
- ↑ Альметьевское Акционерное Общество «Нефтемаш» Archiválva 2020. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2020-05-10)
- ↑ История (A főiskola honlapja. Hozzáférés: 2020-05-10)
- ↑ Archivált másolat. [2020. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ [1] (culture.ru, hozzáférés: 2020-05-10)
Források
szerkesztés- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Город Альметьевск (federacia.ru, hozzáférés: 2020-05-08)
- Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 113. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)
