A történetíró feljegyzései

A Si-csi (Shiji) valószínűleg Kr. e. 109–91 között íródott.

Sze-ma Csien (Sima Qian) a Si-csi (Shiji) megírásakor mindenben a tényszerűségre törekedett, forrásait gondosan megválogatta, ugyanakkor a korai időkről természetesen nem állt megbízható forrás a rendelkezésére. Minél közelebb volt időben egy esemény Sze-ma Csien (Sima Qian) életéhez, annál megbízhatóbbnak tekinthető a Si-csi (Shiji) beszámolója. Ez azonban csak a tényekre, cselekedetekre vonatkozik, a párbeszédekre, beszédekre nem. Ez utóbbiak zömét valószínűleg a történetíró maga találta ki.

A Si-csi (Shiji) igen terjedelmes munka, legelterjedtebb modern kiadása tíz kötetet tesz ki, és a szöveg mintegy félmillió írásjegyet tartalmaz. Célja szerint az egész – a kínaiak számára ismert – világ történetét tartalmazza a történeti idők kezdetétől (az ún. „Öt császár” korától) egészen a történetíró koráig, Han Vu-ti (Han Wudi) (i. e. 156 – i. e. 87.) császár uralkodásáig.

Szerkezetét tekintve Sze-ma Csien (Sima Qian) újszerű megoldást választott: a korábban elterjedt kronologikus évkönyv vagy államonként összegyűjtött történetgyűjtemény helyett a rendelkezésére álló anyagot öt fejezettípusban dolgozta fel. Ezek a következők:

• 1–12. fejezet: „alapvető évkönyvek” (pencsi (benji)). Ebben a részben Sze-ma Csien (Sima Qian) azoknak az uralkodóházaknak, illetve uralkodóknak a történetét tárgyalja, akik hatalmukat – legalábbis a hagyomány szerint – egész Kína felett gyakorolták. Alapvető évkönyv részletezi például a Hszia (Xia)-, a Sang (Shang)-, a Csou (Zhou)-dinasztia történetét, Csin (Qin) állam históriáját a birodalomegyesítésig, és külön évkönyvet kapott Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi), majd a Han-dinasztia legtöbb császára.
• 13–22. fejezet: „táblázatok” (piao (biao)). Címüknek megfelelően ezek a fejezetek időrendi táblázatokat tartalmaznak, amelyekben Sze-ma Csien (Sima Qian) az ország különböző részeiben történt események relatív és abszolút kronológiáját igyekszik tisztázni.
• 23–30. fejezet: „értekezések” (su (shu)). Ebben a nyolc fejezetben a történetíró olyan általános témákat tárgyal esszé formában, amelyek nem illettek bele a többi fejezettípus időrendi keretei közé. Ilyen például az áldozatok, a folyók és csatornák, valamint a gazdasági intézkedések dinasztiákon átnyúló története. Sajnos az értekezések egy része töredékes, befejezetlennek tűnik.
• 31–60. fejezet: „örökletes házak” (sicsia (shijia)). Ez a harminc fejezet főleg a Csin (Qin)-kor előtti fejedelmi családok történetét tárgyalja, vagyis az olyan családokét, amelyek – az alapvető évkönyvekben tárgyaltaktól eltérően – Kínának csupán egy meghatározott részében uralkodtak örökletes módon. Ez a rész tehát gyakorlatilag a Csou (Zhou)-kori fejedelemségeknek a története. Érdekes módon két olyan személyiség is külön fejezetet kapott ebben a részben, akik kevésbé illenek ide: az egyik Konfuciusz, aki, mint ismeretes, soha nem volt uralkodó, sőt valószínűleg még főhivatalnok sem; a másik Csen Sö (Chen She), aki egyszerű parasztfelkelő volt, az első azok közül, akik fellázadtak a kínai császár ellen.
• 61–130. fejezet: „életrajzok” (liecsuan (liezhuan)) . Ez a Si-csi (Shiji) legterjedelmesebb része, 70 fejezet tartozik ide. A liecsuan (liezhuan)ok nagy része egy-egy történelmi személyiség vagy személyek meghatározott csoportjának élettörténetét tartalmazza. Ugyanakkor a liecsuan (liezhuan) tárgya nem csak személy lehet, ide tartoznak például az idegen, „barbár” népek is. Az életrajzok a Si-csi (Shiji) legolvasmányosabb fejezetei, az itt található történetek, anekdoták a későbbi irodalmi művek kimeríthetetlen forrásául szolgáltak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Sze-ma Csien (Sima Qian)-féle – és általában a kínai – „életrajz” nemigen hasonlít a nyugati biográfiára. Célja nem az adott illető személyiségének és teljes élettörténetének bemutatása, hanem annak a személyiségtípusnak a jellemzése, amelybe az illető tartozott. Éppen ezért a kínai életrajzok nagy része nem ad átfogó képet a tárgyalt személyről: csupán a személy legfontosabb adatait (születési hely, felmenők), életének legfontosabb eseményeit, valamint az élettörténetben fordulópontnak tekintett eseményekhez kötődően egy-egy történetet, anekdotát tartalmaz. Ez utóbbit az életrajzírók nagyon gyakran egy-egy párbeszéd, szónoklat, esetleg levél egyenes idézésével beszélik el. A kínai történetírói hagyományban egy idő után uralkodóvá vált az írott források idézeteinek halmozása, de Sze-ma Csien (Sima Qian)re ez még nem jellemző: művét az teszi élvezetessé, hogy levelek, beadványok idézgetése helyett szereplőit drámai szituációkban, szinte színpadias hatást keltve ábrázolja.

Az első, "Évkönyvek" (Pen-csi (Benji) 本紀) elnevezésű rész a következő 12 fejezetet tartalmazza:

A második "Táblázatok" (Piao (Biao) 表) elnevezésű részt a következő 10 fejezet tartalmazza:

A harmadik, az "Értekezések" (Su (Shu) 書) elnevezésű részt az alábbi 8 fejezet tartalmazza:

A negyedik, a "Geneaológiák" (Si-csia (Shijia) 世家) címet viselő rész az alábbi 30 fejezetet tartalmazza:

Az ötödik, az "Életrajzok" (Lie-csuan (Liezhuan) 列傳) címet viselő részt a következő 70 fejezetet tartalmazza:

Hatása az utókorra felmérhetetlen: nemcsak a kínai ókor történelmének legfontosabb forrásaként szolgál, hanem nyelvezetében, szerkezetében és történetírói módszereiben is mintakép volt a későbbi kínai történetírók számára.

1. ↑ Magyarul is olvasható Salát Gergely fordításában.
2. ↑ Magyarul is olvasható Nánai Erika fordításában.
3. ↑ Magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.
4. ↑ A teljes fejezet magyarul is olvasható Tokaji Zsolt fordításában.
5. ↑ A fejezetnek a Cou Jen (Zou Yan)re vonatkozó részlete magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.
6. ↑ Ennek a fejezetnek létezik magyarul is olvasható változata Gulyás Csenge fordításában.
7. ↑ Ennek a fejezetnek az első szakasza magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.
8. ↑ A teljes fejezet magyarul is olvasható Du Yaxiong és Horváth Izabella fordításában.
9. ↑ Magyarul is olvasható Lázár Ervin fordításában.
10. ↑ Magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.
11. ↑ Magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.
12. ↑ "A Nagy Asztrológus előszava a hat filozófiai iskola lényegéről" címen ez a fejezet magyarul is olvasható Tőkei Ferenc fordításában.

• ↑ Durrant 1986: Stephen Durrant. "Shih-chi 史記". In William Nienhauser (szerk.). The Indiana Companion to Traditional Chinese Literature, Vol. 1, Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Hulsewé 1993: A. F. P. Hulsewé. "Shih chi 史記". In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 405–416. ISBN 1-55729-043-1
• ↑ Nienhauser 1994a: Nienhauser, William J.(szerk.). The Grand Scribe’s Records I: The basic annals of pre-Han China. Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Nienhauser 1994b: Nienhauser, William J.(szerk.). The Grand Scribe’s Records VII: The memoirs of pre-Han China. Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Nienhauser 2002: Nienhauser, William J.(szerk.). The Grand Scribe’s Records II: The basic annals of pre-Han China. Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Nienhauser 2006: Nienhauser, William J.(szerk.). The Grand Scribe’s Records V.1: The hereditary houses of pre-Han China. Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Nienhauser 2008: Nienhauser, William J.(szerk.). The Grand Scribe’s Records VIII: The memoirs of Han China. Bloomington: Indiana University Press.
• ↑ Watson 1993a: Watson, Burton. Records of the Grand Historian of China. Qin Dynasty. Hong Kong: The Research Centre for Translation. The Chinese University of Hong Kong. New York, Columbia University Press. ISBN 0-231-08168-5 (hbk); ISBN 0-231-08169-3 (pbk)
• ↑ Watson 1993b: Watson, Burton. Records of the Grand Historian of China. Han Dynasty II. (Javított kiadás). New York, Columbia University Press. ISBN 0-231-08168-5 (hbk); ISBN 0-231-08167-7 (pbk)

• ↑ Du-Horváth 1997: Sima Qian: A hunok legkorábbi története. A Shi ji 110. kötete. Fordította: Du Yaxiong és Horváth Izabella. Magyar Ház. Peking 1997. ISBN 963 9335 06 1
• ↑ Gulyás 2009: Gulyás Csenge. A Bérgyilkosok életrajza a Shijiben. Szakdolgozat. ELTE BTK Kínai-szak. Budapest 2009.
• ↑ Lázár 2008: Lázár Ervin. A Déli-Yue királyság története: a Shiji idevágó részeinek fordítása. Szakdolgozat. ELTE BTK Kínai-szak. Budapest 2008.
• ↑ Nánai 2005: Nánai Erika. A Han Birodalom születése: Xiang Yu évkönyve a Történetíró feljegyzéseiben. Szakdolgozat. ELTE BTK Kínai-szak. Budapest 2005.
• ↑ Salát 2003: Salát Gergely. "Az Első Császár évkönyvei a Shijiben". In: Kínai nyelv és irodalom: Tanulmányok Csongor Barnabás 80. születésnapjára. Szerk. Hamar Imre – Salát Gergely. Budapest: Balassi Kiadó, 2003. pp. 151–177.
• ↑ Tokaji 1999: Tokaji Zsolt. Szemelvények A Történetíró feljegyzéseiből. A két Szun-ce és Wu K'i életrajza. In: Kínai-Magyar Irodalmi Gyűjtemény. II/5. Balassi Kiadó, Budapest 1999. pp. 5–31.
• ↑ Tőkei Ferenc 1986a: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1
• ↑ Tőkei Ferenc 1986b: Kínai filozófia. Ókor. 3. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4296 X

• Sze-ma Csien
• Kínai ókor

A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók A történetíró feljegyzései témában.

• [1] A Si csi (Shi ji) eredeti szövege angol nyelvű szószedettel