1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál

10. Eurovíziós Dalfesztivál, Olaszország


Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az olaszországi Nápoly adott otthont. A helyszín a nápolyi Sala di Concerto della RAI volt.

1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál
Sala di Concerto della RAI, Nápoly,
Olaszország Olaszország
Döntő1965. március 20.
MűsorvezetőRenata Mauro
Rendező
csatorna
Olaszország RAI
Győztes dalLuxemburg France Gall (Poupée de cire, poupée de son)
Magyar versenyző
Szavazási rendszerMindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
Indulók száma18
Először
részt vevő
országok
Írország Írország
Visszatérő
országok
Svédország Svédország
Visszalépő
országok
Nulla pontos
dal
Belgium Belgium
Finnország Finnország
Németország Németország
Spanyolország Spanyolország
Meghívott előadókMario del Monaco
Előző
Következő
◄1964
1966►
SablonWikidataSegítség

A résztvevők

szerkesztés

Először vett részt Írország, mely később a verseny legsikeresebb országa lett.

Egy év kihagyás után tért vissza Svédország, így összesen rekordmennyiségű tizennyolc dal versenyzett.

Másodszor vett részt a versenyen a spanyol Conchita Bautista, a Jugoszláviát képviselő Vice Vukov, és az osztrák Udo Jürgens is. Utóbbi a következő, 1966-os versenyen is részt vett, és onnan már győztesként távozott.

A verseny

szerkesztés

Ez volt az első alkalom, hogy egy ország dala teljes egészében nem a nemzeti nyelven szólalt meg, ugyanis Svédország dala angol nyelvű volt. Az ellenkezés miatt a következő évtől bevezetésre került az a szabály, mely szerint mindegyik résztvevőnek a saját országának egyik hivatalos nyelvén kell énekelnie.[1]

Ez volt az első verseny, amelyet az Eurovízió kelet-európai megfelelője, az Intervízió is közvetített.[1]

A szavazás

szerkesztés

A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, és Svájc az utolsó. Luxemburg rögtön az első szavazó után az élre állt, és bár a második, brit zsűri pontjai után még Monaco beérte pontszámban, ám a luxemburgi dal ezután végig vezetve az élen zárt. Az előnyt annak ellenére is sikerült megőrizni, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sok, összesen hét zsűri sem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt. Ezek a brit, a belga, a monacói, a portugál, az olasz, a jugoszláv és furcsa módon az énekesnő hazája, Franciaország zsűrije voltak. Emellett négy ország zsűrijétől gyűjtött be a maximális öt pontot. Luxemburg másodszor tudott diadalmaskodni, és a Serge Gainsbourg által írt dal világsláger lett.[1]

Az Egyesült Királyság végzett a második helyen, immáron ötödik alkalommal. Érdekesség, hogy ez a második hely a legjobb eredmény, amelyet a fellépési sorrendben kettes sorszámmal valaha elértek. Még soha senkinek nem sikerült nyernie innen, és a legtöbb utolsó helyezett dalt – szám szerint kilencet – kettes sorszámmal adták elő.[2]

Akárcsak az előző három évben, ismét négy ország maradt pont nélkül. Ezúttal Belgium, Finnország, Németország és Spanyolország énekese távozott üres kézzel. Mind a négy ország másodszor kapott nulla pontot.

Eredmények

szerkesztés
#OrszágNyelvElőadóDalMagyar fordításHelyezésPontszám
01 HollandiahollandConny Vandenbos’t is genoegElég volt11.5
02 Egyesült KirályságangolKathy KirbyI BelongTartozok valakihez2.26
03 SpanyolországspanyolConchita Bautista¡Qué bueno, qué bueno!Milyen jó, milyen jó15.0
04 ÍrországangolButch MooreI'm Walking the Streets in the RainEsőben sétálok az utakon6.11
05 NémetországnémetUlla WiesnerParadies, wo bist du?Hol vagy Édenkert?15.0
06 AusztrianémetUdo JürgensSag ihr, ich lass sie grüßenMondd meg neki, hogy üdvözlöm4.16
07 NorvégianorvégKirsti SparboeKarusellKörhinta13.1
08 BelgiumhollandLize MarkeAls het weer lente isAmikor újra tavasz lesz15.0
09 MonacofranciaMarjorie NoëlVa dire à l’amourMenj, mondd meg a szerelemnek9.7
10 SvédországangolIngvar WixellAbsent FriendA barát hiánya10.6
11 FranciaországfranciaGuy MardelN’avoue jamaisSose valld be3.22
12 PortugáliaportugálSimone de OliveiraSol de invernoTéli napfény13.1
13 OlaszországolaszBobby SoloSe piangi, se ridiHa sírsz, ha nevetsz5.15
14 DániadánBirgit BrüelFor din skyldA Te kedvedért7.10
15 LuxemburgfranciaFrance GallPoupée de cire, poupée de sonViaszbaba, rongybaba1.32
16 FinnországfinnViktor KlimenkoAurinko laskee länteenNyugaton kel fel a Nap15.0
17 JugoszláviaszerbhorvátVice VukovČežnjaVágyódás12.2
18 SvájcfranciaYovannaNon, à jamais sans toiNem, örökké nélküled8.8

Ponttáblázat

szerkesztés
France Gall és Serge Gainsbourg átveszi a díjat.
Zsűrik
Össz
 Hollandia55
 Egyesült Királyság265163155
 Spanyolország0
 Írország11353
 Németország0
 Ausztria163553
 Norvégia11
 Belgium0
 Monaco7511
 Svédország633
 Franciaország2213135315
 Portugália11
 Olaszország153113331
 Dánia1055
 Luxemburg325135531153
 Finnország0
 Jugoszlávia211
 Svájc835

Visszatérő előadók

szerkesztés
ElőadóOrszágElőző év(ek)
Conchita Bautista Spanyolország1961
Udo Jürgens Ausztria1964
Vice Vukov Jugoszlávia1963
  Részt vevő országok

Jegyzetek

szerkesztés
  1. a b c Az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
  2. escnation.com, Record book. escnation.com. (Hozzáférés: 2009. június 14.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.