Magyarországi országgyűlési választások a dualizmus korában

Lásd még: Magyarországi országgyűlési választások#A kiegyezés előtt

Az 1869-es választások március 9. és 13-a között zajlottak. Tétje nem kevesebb, mint a két évvel korábban, 1867-ben megszületett kiegyezés, azaz az a dualizmus, az Osztrák–Magyar Monarchia születésének legitimálása volt.

A képviselői helyekért három párt indult; a kiegyezés pártiak (és egyben kiharcolói) a Deák-párt, a kiegyezés ellenzői vérmérséklettől függően (részleges, avagy teljes elutasítás) a Balközép Párt vagy a Szélsőbal (1870-től 1848-as Párt) színeiben mérettették meg magukat. Bár országos szinten (legalább ez a) három párt létezett, a választás mégis a Deák-párt és a mérsékelt ellenzéki Balközép Párt között zajlott le és Deákék abszolút győzelmével zárult (a mandátumok 55,95%-át zsebelték be).

A választásokat június 12-e és július 9-e között rendezték meg.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A választásokat július 1-je és augusztus 18-a között rendezték meg.

„Mi volt a magyar ember 67 előtt? Teóriában egy független ország polgára, de ki in praxi egy alkotmányellenes irányú kormányzat minden szekatúrájának ki volt téve, s mi a tényleges állapot? Mi most igaz, hogy nem vagyunk teljesen önálló nemzet, igaz, hogy kezeink közjogi dolgokban is kötve vannak sok irányban, de míg egyfelől egy hazai többségből alakult hazafias kormányunk van, mely egyesülve egy tágkörű önkormányzattal, belügyeinket teljes önállósággal intézi, addig másfelől a külügyekre s így a hadügyre is bírunk annyi befolyással, mely képes megakadályozni minden érdekeinkkel ellentétes politikát”

– 1876. május 21. Tisza István első politikai levele^[1]

A választásokra augusztus 5-e és 14-e között került sor.

A választásokat június 24-e és július 3-a közt rendezték meg.

A voksolásra június 13-a és 22-e közt került sor.

A képviselőválasztást június 17-e és július 26-a közt tartották meg.

Január 29-e és február 3-a közt adhatták le szavazataikat az arra jogosultak

A millenárium évében megtartott választásokat október 29-e és november 4-e között bonyolították le. A Szabadelvű Párt történelme második legnagyobb arányú sikerét érte el, a 290 elnyert mandátumnál csak egyszer, 1875-ben tudott több képviselőt delegálni a parlamentbe (akkor 333-at).

A választásokat október 2–9. között tartották, a Szabadelvű Párt 1896-os eredményéhez képest 13-mal kevesebb mandátumhoz jutott, de még így is kicsivel több, mint kétharmados többséget szerzett.

Lásd még: 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság

A választásokat 1905. január 26–február 4. között tartották. Itt fordult elő először, hogy az 1875 óta kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, a választásokat követő rossz döntések miatt pedig egy évvel később feloszlott. A választási eredményeket negligálva Ferenc József a győztes szövetkezett ellenzék helyett megtartotta a regnáló Tisza István kabinetet, majd június 18-án báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké átmeneti jelleggel, ezzel elmélyítve a helyzet miatt kialakult súlyos belpolitikai válságot.

¹: A Szabadelvű Pártból kilépett 27 képviselő, ifj. Andrássy Gyula vezetésével. 1905 végén Országos Alkotmánypárt néven párttá alakultak

Lásd még: 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság

A választásokra az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válságot lezáró paktum értelmében került sor április 29-e és május 8-a közt. A csatározások eredményeként gyakorlatilag politikai ellenfél nélkül maradt szövetkezett ellenzék pártjai összesen 87,96%-ot szereztek, amin belül az ellenzék addig is legnagyobb pártja, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt önmagában is abszolút többséggel (61,26%) bírt. Erejével azonban a mindig is meglévő és korábban már többször is a párt szétesését eredményező belső töredezettség, valamint a hatalomra kerülésért cserébe a Ferenc Józseffel kötött paktum megkötései miatt gyakorlatilag sohasem tudott élni; még csak nem is volt többsége a kormányban és a miniszterelnököt (Wekerle Sándort) sem ők, hanem az Országos Alkotmánypárt adták.

A választásokat június 1-je és 10-e között tartották, melyen nem várt arányú győzelmet aratott a Szabadelvű Párt egykori tagjaiból alakult Nemzeti Munkapárt. Az eredetileg ötéves parlamenti ciklust az első világháború miatt, az 1915-ben hozott Az országgyűlés tartamának kivételes meghosszabbításáról szóló (1915. évi IV.) törvénnyel nyolcévesre hosszabbították meg.^[2]

• Szabó Pál Csaba (szerk): A Magyar állam története 1711–2006, Bölcsész konzorcium, Budapest, 2006, ISBN 963-9704-08-3 (MEK online – PDF) (373-376. o.)
• Magyarország kormányai és az országgyűlési választások (1848-2002) (választás.hu)
• Választások Magyarországon (választás.hu)
• Magyarország történeti kronológiája III., főszerkesztő: Benda Kálmán, Budapest, 1993

• 1848. évi V. törvénycikk
• 1874. évi XXXIII. törvénycikk Archiválva 2007. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 1913. évi XIV. törvénycikk Archiválva 2007. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A magyarországi országgyűlési képviselőválasztási kerületek térképei 1861-től 1915-ig