Ófelnémet nyelv
Az ófelnémet nyelv (németül: Althochdeutsch, rövidítve Ahd.) a (fel)német nyelv legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkező változata, időben körülbelül 750-től 1050-ig határolható be. Kialakulása az ófelnémet hangeltolódás (vagy második germán hangeltolódás) során ment végbe, valamikor a 3. és 8. század között, tehát még az első írásos emlékek megszületése előtt.
| Ófelnémet nyelv deutisc | |
| Beszélik | a mai Németország nyugati részén, Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban Brügge, Lüttich és Metz vonaláig bezárólag Franciaországban és Svájcban a 8. és 11. század között |
| Beszélők száma | 0 fő |
| Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Germán nyelvek nyugati germán nyelvek közgermán nyelvek Ófelnémet nyelv |
| Írásrendszer | kiegészített latin írás |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | nincs |
| ISO 639-2 | goh |
| ISO 639-3 | goh |
 A Wikimédia Commons tartalmaz deutisc témájú médiaállományokat. | |
A német szó először egy 786-ból származó latin nyelvű dokumentumban jelenik meg, mint theodiscus. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat tam latine quam theodisce felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval későbbi időből származik. Egy ókori latin nyelvű nyelvkönyv egy másolatában, valószínűleg a 9. század második negyedéből, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin galeola (sisak alakú edény) szót. Valószínűleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvű diutisce gellit jelenik meg.
Nyelvemlékek
szerkesztésA latin betűkészletet az ófelnémetben átvették. Ez természetesen problémás volt, mert egyrészt bizonyos betűből túl sok volt pl. <v> és <f> másrészt bizonyos ófelnémet hangoknak (diftongusok, affrikáták, /pf/, /ts/, /tʃ/ és olyan mássalhangzóknak mint /ç/ <ch> és /ʃ/ nem volt latin nyelvű megfelelőjük. Az ófelnémet /f/ fonéma jelölésére az <f> grafémát használták, ezért pl. fihu (németül ma Vieh, marha), filu (németül ma viel, sok), fior (németül ma vier, négy), firwizan (németül ma verweisen, utal) és folch (németül ma Volk, nép). A középfelnémetben viszont ezt a fonémát már <v> grafémával jelölték. Ennek eredménye, hogy a mai német nyelvben ugyanazon /f/ fonéma jelölésére mind az <f> (Freund-barát, Frau-nő, frei-szabad) mind a <v> (Vogel-madár, Vieh-marha, viel-sok) használatos.
Az ófelnémet nyelvemlékek tartalmuk szerint nagyobb részt egyháziak (imák, keresztelési eskük, bibliafordítások) a világi tartalmú szövegek csak igen ritkán találhatóak (Hildebrandslied ószászul; Ludwigslied ófelnémetül) illetve rövidebb feliratok és ráolvasások (Inschriften, Zaubersprüche). Az egyik legjelentősebb ófelnémet nyelvemlék a Straßburgi eskü (Straßburger Eide) 842-ből, amely azonban sajnos csak egy újlatin nyelvű másolóműhelyben készült 10. vagy 11. századi kéziratban maradt fenn. A politikai és társadalmi szituáció megváltozásának következtében a 10. századtól nagy általánosságban véve az ófelnémet nyelvű szövegek produkciója megritkult illetve megszűnt. A 11. század második felétől újra fellendült a német nyelvű szövegek produkciója, de mivel a korábbi szövegemlékekhez képest jelentős hangtani (és nyelvtani) változások következtek be, az 1050 utáni német nyelvet már középfelnémetnek hívjuk. Több szakirodalom az ófelnémet írásbeliség végét a szent galleni Notker 1022-es halálával definiálja.
Nyelvtan
szerkesztésUmlaut
szerkesztésAz ófelnémet egyik jellegzetessége és a későbbi német nyelv bizonyos formáinak megértéséhez fontos a gyenge igék esetében fellépő ún. Primärumlaut. Ennek a jelenségnek a következménye hogy az /i/ és /j/ hangokat követő szótagban az /a/ hang /e/ hanggá alakul.
Szóvégi szótagok
szerkesztésAz ófelnémet jellegzetessége továbbá a teljes hangértékű utolsó szótag, mint például a mai magyar nyelv, vagy a latin.
| ófelnémet: | újfelnémet: | magyar: |
|---|---|---|
| mahhôn | machen | csinál |
| taga | Tage | napok |
| demo | dem | annak/neki |
| perga | Berge | hegyek |
A szóvégi szótag elnémulása 1050-től már olyan jelentős változást eredményezett, hogy ekkortól középfelnémetről beszélünk.
Főnevek
szerkesztésA főnévnek négy esete van. Az ötödik eset maradványai még érzékelhetőek (Eszközhatározó eset). Megkülönböztethető egy erős (magánhangzói) és egy gyenge (mássalhangzói) főnévragozás. A nevelőnél is megtalálható ez a megkülönböztetés.
Személyes névmások
szerkesztésA személyes névmások ragozása az ófelnémetben a következőképpen nézett ki:
| szám | személy | nem | alanyeset | tárgyeset | részeseset | birtokoseset |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Egyes szám | 1. | ih | mih | mir | mīn | |
| 2. | dū | dih | dir | dīn | ||
| 3. | hímnem | (h)er | inan, in | imu, imo | (sīn) | |
| nőnem | siu; sī, si | sia | iro | ira, iru | ||
| semlegesnem | iz | iz | imu, imo | es, is | ||
| Többes szám | 1. | wir | unsih | uns | unsēr | |
| 2. | ir | iuwih | iu | iuwēr | ||
| 3. | hím nem | sie | sie | im, in | iro | |
| nő nem | siu | siu | im, in | iro | ||
| semleges nem | sio | sio | im, in | iro | ||
| Udvariassági forma | 2. | ir | iuwēr | iu | iuwih |
Mutató névmás és határozott névelő
szerkesztés| egyes szám | hímnem | nőnem | semlegesnem | többes szám | hímnem | nőnem | semlegesnem |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| alanyeset | der | diu | daz | alanyeset | dē | deo | diu |
| tárgyeset | den | dea | daz | tárgyeset | dē | deo | diu |
| birtokoseset | des | dera | des | birtokoseset | dero | dero | dero |
| részeseset | demu | deru | demu | részeseset | dēm | dēm | dēm |
| eszközhatározóeset | diu | ||||||
Ófelnémet nyelvemlékek
szerkesztésLásd még
szerkesztésForrások
szerkesztés- Rudolf Schützeichel: Althochdeutsches Wörterbuch. Niemeyer, Tübingen 1995, ISBN 3-484-10636-0
- Bergmann, Pauly, Moulin: Alt- und Mittelhochdeutsch. Arbeitsbuch zur Grammatik der älteren deutschen *Sprachstufen und zur deutschen Sprachgeschichte. 7. kiadás, Göttingen 2007, ISBN 978-3-525-20836-6
- Wilhelm Braune: Althochdeutsche Grammatik. Niemeyer, Tübingen 2004, ISBN 3-484-10861-4
- Eckhard Meineke, Judith Schwerdt: Einführung in das Althochdeutsche. (=UTB 2167). Schöningh, Paderborn u. a. 2001, ISBN 3-8252-2167-9
- R. D. Fulk: A Comparative Grammar of the Early Germanic Languages. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam / Philadelphia, ISBN 978-90-272-6313-1
